Az első természetesen az, hogy egy ilyen hosszú repülőút után egyrészt a jetlag-et nem szabad elhanyagolni, s hagyni kell időt a szervezetnek az átállásra. A nagyobbik probléma, hogy a több átszállással tarkított repülőutak során könnyen előfordulhat, hogy elvesznek a csomagok. Hagyni kell tehát időt arra, hogy felvegyük majd a ritmust, valamint az esetleges csomagkésedelem miatt se kerüljünk túl nagy bajba. Mivel mi nem ugyanazzal a légitársasággal jövünk végig, ezért a csomagjaink nem lesznek átpakolva egyik gépből a másikba, hanem nekünk saját magunknak kell majd a baggage reclaim és a checkin pultok közötti távolságon húzgálni őket. Szóval a csomagvesztéstől nem annyira tartok, de azért jobb felkészülni erre is.
A második sarkallatos pont az autóbérlés. Autót bérelni nyilván célszerű lesz a zátonyra érkezés helyén, azonban botorság fizetni addig, amíg ténylegesen autózni nem szeretnénk (lásd első pont). Autót bookolni érdemes előre, ha szeretnék azért az árért és olyan autót kapni, amit kiszemeltünk magunknak. Ebből pedig az következik, hogy időben át kell venni az autót, mert kevésbé rossz esetben ha nem érünk oda időben, akkor odaadják másnak, sokkal rosszabb esetben meg még büntit is kell fizetnünk. Nem árt tehát pontosan tudni, hogy mikortól is kell az autó, hogy tényleg fel is tudjuk venni időben.
A harmadik necces dolog a két sziget közti átkelés. Az már nagyjából triviális, hogy autóbérléssel fogjuk abszolválni a zátonyon töltött időt, mint ahogy az is, hogy a szigetek között kompok viszik az utasokat és autóikat. Alapos utánjárás után jobb megoldásnak tűnik kifizetni az extra pénzt azért, hogy a kompon átvigyék a bérgépjárművet, mint hogy a komp indulási helyén leadjuk, a másik oldalon pedig felvegyük azt (az autóbérlésről még lesz poszt, ha odaérek valaha..).
A kompok limitált kapacitása okán, valamint némely autókölcsönző kedvezményes ajánlatai között szerepel, hogy a gépjármű után fizetendő kompjegy árát átvállalják, amennyiben az autóbérlés pillanatában már tudjuk, hogy mikor szeretnék a szigetek között hajókázni, s bookoljuk is az utat. Tudnunk kell tehát, hogy mikor szállunk vízre.
A negyedik pont az autó leadása és a visszaút. Abban gondolom egyetértünk, hogy az egyszer már látott és bejárt útvonalon még egyszer végigmenni nem olyan jó buli, még ha az ember fia Új-Zélandon teszi is ezt meg. Sem idő, sem szállás és benzinköltség viszonylatában nem jó választás. Még akkor sem, hogy ha a gonosz autókölcsönzősök szeretik úgy árazni a szolgáltatásaikat, hogy ha nem ugyanoda viszi vissza a delikvens az autót, ahol bérelte, akkor bizony egy picit többet kell fizetnie. Számításaim szerint ez a plusz költség viszont bőven megtérül.
Emiatt alakult úgy, hogy mi Chch-ban bérlünk autót, dolgunk végeztével szépen átúsztatjuk északra és csak Auckland-ben adjuk majd le. Auckland-ből pedig az Air New-Zealand (ANZ) fapados járatával megyünk vissza Chch-be, hogy feltehessük a hátsónkat a hazafelé tartó gépre. Az ANZ jaratát viszont ha jó áron szeretnénk igénybe venni, akkor nem árt jóelőre bookolni is.
Az ötödik és egyben legtriviálisabb pont pedig nyilvánvalóan a hazautazás. Ennek időpontja természetesen teljesen fix, előtte csak néhány dolgunk marad: odaérni a helyszínre és elkölteni a fölöslegessé vált dollárzokat jól.
Nos a fent leírtak tekintetbe vételével nemsokára felkerül majd az első, napokra lebontott útiterv is, a lentihez hasonló formában, a blog szerves részeként.
Stay tuned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése