o3

O3, azaz ózon. A földi légkör legalsó rétegében, a troposzférában az ózon egy egészségre káros anyag (a szmog egyik összetevője, mely leginkább a nagy forgalmú városokat sújtja ugyebár). A légkör felsőbb rétegében, a sztratoszférában azonban az élethez elengedhetetlen, mivel bizonyos frekvenciájú ultraibolya sugárzást képes elnyelni. Ez a réteg más néven az ózonréteg.
A sztratoszférában jelenlévő ózonréteg nélkül nem létezne a szárazföldi élet, az ultraibolya sugárzás darabokra törné az élő szervezetek DNS-ét, és felbontaná a sejtjeikben lévő kémiai kötéseket. De mi köze ennek Új-Zélandhoz?

A média már egy ideje tele van az ózonréteg vékonyodásának veszélyeivel (egyes kutatások szerint ez az északi féltekén évente 4%!), meg az unásig ismételt mondattal: "megint nagyobb lett az ózonlyuk".

De mi is az az ózonlyuk?

Az ózonlyuk a sztratoszféra azon része, ahol az ózonkoncentráció 220 dobson alá esik (a normális érték kb. 300 dobon körül van). A Dobson elnevezés egy brit meteorológustól, G.M.B. Dobson-tól ered, aki egy spektrométerrel végigmérte a fél világot. Mérései és megfigyelései alapján kiderült, hogy az Antarktisz felett olyannyira elvékonyodott az ózonréteg, hogy gyakorlatilag nincs. Először azt hitték, hogy mérési hibáról van szó, de később bizonyítást nyert, hogy az ózonréteg folyamatosan vékonyodik és ezért az ipari eredetű gázokat kell okolni. Ezért a felfedezésükért később Paul Crutzen, F. Sherwood Rowland és Mario Molina Nobel díjat is kaptak.

És most a rossz hír: Az antarktiszi ózonlyuk nemhogy elérte Dél-amerikát, de Új-Zélandot is veszélyezteti: a felbomló lyukból származó ózonszegény levegő vándorlása veszélyesen megemelheti a szigetre jutó UV-sugárzás mennyiségét.

Ennek szemléltetésére érdemes megnézni, hogy 2 napja hogyan nézett ki a földgolyót körülölelő ózonréteg.

Itt a szürke és kék színű részek a nagyjából megfelelő ózonkoncentrációval bíró részek, a zöld részek azok, ahol az átlagoshoz képest vékonyabb a réteg, a kék, lila és sötétszürke részeken pedig gyakorlatilag nincs ózonréteg.
Ha a déli pólus felőli nézőpontból készült diagramot nézzük, már beszédesebb a kép.

Itt már látszik, hogy azért az ózonlyuk egyik "széle" igencsak a Zátony környékére esik. Viszont még ennél is sokkal látványosabb a dolog, ha nem a mért értékeket vesszük alapul, hanem ezen értékek eltérését a normál értékektől. Íme.

Mindebből persze semmi tragikus következtetést nem kell levonni, csupán annyit, hogy nyáron magasabb faktorszámú naptej, egy jó napszemüveg és esetleg valami sapka is elkél.

Természetesen az ózonlyuk mérete- és aktuális elhelyezkedése időben egyáltalán nem állandó. Ezen felbátorodva megnéztem változatos időpontokat a lyuk elhelyezkedését. Az idei és tavaly márciusi állapoton (mert ugye 2012 márciusa a számunka releváns időpont) például egészen meglepődtem.

Ezek az értékek már egész normális értékek, úgyhogy nincs mitől félni.


Forrás.