Az autóbérlésről I.

Gyorsan le kell szögezni, hogy bár az autóbérlés igazodik az új-zélandi árakhoz, azért közel sem olyan tragikus a helyzet, mint az ember várná. Mivel tömegközlekedés Új-Zélandon gyakorlatilag nincsen, autókölcsönző viszont annál több, a verseny abszolut pozitív irányba befolyásolja a piacot, ezért a szolgáltatás magyar pénztárcához mérten is egészen jóárasított. Természetesen itt is megtalálható az alsó-, közép és felső kategóriás szolgáltatás is, de pont emiatt mindenki rálelhet a saját igényeinek legmegfelelőbb szolgáltatóra.

Kitől béreljünk?

Általánosságban elmondható, hogy igaz a közmondás: olcsó húsnak híg a leve. Egy autó bérlésekor az egyik legfontosabb szempont az autó-, és a szerződésben vállalt szolgáltatások minősége. Gondolom senki sem szeretne hajnal 2-kor egy lerobbant autó mellett álldogálni, hogy wtf.

Egy cég megbízhatóságának jó mérőszáma lehet a neve és a híre. Ennek megfelelően a nagy kölcsönző cégek (avis, budget, hertz, europcar, thrifty, apollo) mind-mind képviseltetik magukat az új-zélandi piacon. Az a közös bennük, hogy rugalmatlanok, legalább másfélszer drágábbak, ugyanakkor sokkal újabb járműparkkal és nagyobb választékkel rendelkeznek, mint kisebb társaik. Többnyire a brand és a worldwide hálózat adja el az autókat, jellemzően céges utak esetében, vagy amerikai túristák nyaralásakor.

A közepes méretű - és többnyire új-zélandi tulajdonú cégek - kisebb részben új autókat, nagyobb részben a nagyok szempontjából már öregnek vagy túlhasználtak autókat értékesítik (nem ritkán pont a nagyobb kölcsönzőktől vásárolják autóikat, vagy japánból hozatják be a használtautókat).
Általában a kevésbé tehetős, vagy az abszolut tudatos túristáknak tudják értékesíteni autóikat. A flotta életkora ezeknél a cégeknél 3 és 10 éves között van, cége válogatja, hogy mennyire jól karbantartottak az autók, illetve szolgáltatások szempontjából mennyire megbízható az adott cég. Ebbe a kategóriába tartozik az apex, ace, omega, jucy, yourway, rentalcar, és a gorental.

A harmadik kalap már tipikusan a 'futottak még' cégek. Itt olyan kis- vagy közepes-, de jellemzően családi vállalkozásokat találunk, amelyek nem ritkán 15-20 éves-, az előző kategóriában futók leselejtezett-, vagy a túristáktól olcsón visszavásárolt (nagy divat ugye itt a túristák autóvásárlása is) autókat értékesítik újra a piacon.
Az ilyen cégek legjobb példája a backpacker-ek által agyondícsért, de egyébként kétes hírnevű Scotties, melyet egy család futtat és a többi versenyzőhöz képest nevetségesen olcsón kínálnak dealeket. Csak viszonyítás képpen a budget és trásai 2-3000 dollár körül-, az ace és társai 1300-1600 dollár körül kínál autókat 37 napra. Nos ehhez képest a Scottiesnél már autóhoz lehet jutni akár 1000 dollár környékén is. Nyilván itt sincs szó ingyen vacsoráról: a vásárló a pénzével tökéletesen arányos szolgáltatást kap.

Természetesen az embernek nem egyesével kell végignéznie minden egyes cég honlapját, léteznek egyrészt gyűjtő oldalak (ilyen például a nagyszerű tourism.net.nz, ahol akár térképen is kereshetünk az iszonyatos méretű listából), másrészt kereső motorok is, mint például vroomvroomvroom, vagy a girlsdrive. Miután az ember itt leszűkítette a listát, érdemes azonban ellátogatni az egyes kereskedők oldalára az aktuális hírekért és akciókért.

Mivel már korábban eldőlt, hogy az utazás során praktikus okokból nem egy kört fogunk leírni, hanem Chch-ból Auckland-be tartunk (ahonnan fapados járattal jutunk vissza Chch-ba az út végén), ezért olyan megoldást kellett találni, amelyik lehetővé teszi az olyan bérlést, ahol zökkenőmentesen meg lehet oldani az autó szigetek közötti szállítását, valamint nem számolnak el felárat, amiért nem ugyanott adjuk le az autót, ahol felvettük. 

Mozgás a szigetek között

Először a komppal kapcsolatos tapasztalatok. Vannak cégek, amelyek egész egyszerűen nem engedik, hogy autóikkal kompra hajtson a delikvens, inkább azt csináják, hogy - délről északra tartva - Picton-ban le kell adni az autót és Wellington-ban egy új bérlést kell indítani (az összes macerás papírmunkát újrakezedve). Na ebből időtakarékossági megfontolások miatt én köszönöm nem kérek, így is elég zsófult már az a nap.
Emellett persze vannak olyan cégek is, akik engedik az autóik szállítását, de erre büntipénzt számolnak fel. Ennek mértéke nem ritkán 150 dollár körül mozog, ami azért nem elhanyagolható.
Természetesen egész sok üdítő kivétel is van, akik minden további nélkül engedik az autóik kompon történő szállítását, s ezért semmilyen plussz költséget nem számolnak fel. Természetesen a foglalás során ilyen szándékunkat előre jelezni kell.

A tervezés során az első eshetőséget mérlegelve azt is kiszámolgattam, hogy ha már úgyis újra kell szórakozni a papírmunkával a kompozás után, akkor már miért ne nézzem meg azt a lehetőséget, hogy két különböző cégtől béreljünk a déli-, és az északi szigeten, s így kiválasztva a két legjobb szolgáltatást minimalizáljuk a költségeket. Aztán persze ezt elvetettem az idő és szopásfaktor miatt, de lehet olyan, akinek megérheti ez a lehetőség is.

A relocation

Másodsorban a relocation. A relocation jelenti azt, hogy nem ugyanott adjuk le az autót, ahol béreltük. Itt három különböző csoport határolható be.

Az első, akik büntetik a relocation-t, mivel a cég számára plusz költséget generál. Ugyanis ezeket az autókat valahogyan vissza kell szállítani az eredeti depóba, különben kifogynának az autókból bizonyos telephelyeken (gondoljunk csak bele, hogy a népek nagyrésze Aucklandban ér földet, ott bérel autót, aztán ezzel átmegy délre, jól otthagyja és vissza-, majd hazarepül Aucklandból). Ezen plussz költségeket (üzemanyag és az ember költsége) igyekszenek a vevőre terhelni bünti formájában.

A második csoport az, akik az előző esetben körülírt problémát nem hátránynak, hanem piaci résnek fogják fel, és különböző relocation ajánlatokkal igyekeznek magukhoz csalogatni a potenciális vásárlókat. Itt a trükk az, hogy különböző engedményeket adnak, ha a delikvens A-ból B-be viszi az autót. Legjellemzőbben ez a Chch-Auckland viszonylatra fordul elő. Ez nekünk akár jó is lehetne, de sajnos a relocation deal-ek nem hosszú távra szólnak, az ilyeneket jellemzően 3 napon (vagy ritkább esetben 1 héten belül) abszolválni kell. Amennyiben nem sikerül időben odaérni, büntipénz.
Mivel mi 37 nap alatt szeretnénk megtenni az utat, ez az ajánlat sem megfelelő.

A harmadik csoportban azok a cégek vannak, akik rendelkeznek akkora flottával, hogy ne jelentsen problémát az autók elvándorlása, és nem igyekeznek így megkopasztani a pácienst.

Milyen autót?

Ez a kérdés sem annyira triviális. Mivel ketten utazunk, kézenfekvőnek látszik, hogy a legkisebb (Economy hatch) kategóriás autó is megfelelne nekünk: elől elférünk, hátul a cuccunk mennyiségét úgyis az korlátozza, hogy repülővel utazunk.
Két dolog szól az ellen, hogy ilyen autónk legyen. Az egyik az, hogy ha adott esetben valamilyen elcseszett oknál fogva az autóban kell aludni, az egy suzuki swift méretű autóban - aminek még a csomagtartója is fullon van - egy kicsit nehézkes. A másik pedig az, hogy egy 1.3-as motorral szerelt autó azért nem könnyen veszi a hegyi terepet, márpedig Új-Zélandon abból van néhány.

Egyébként az alsóbb kategóriákban (Economy, Compact, Midsize) nincs akkora árkülönbség: nagyobb helyigény esetén is csak 10-15 %-kal kell többet fizetni, és ezekben a sedanokban már kényelmesen lehet pakolni a csomagtartóban, és vész esetén akár aludni is, szóval megfontolandó.

Mire figyeljünk még?

• mileage: az útitervből azért látszik, hogy nem keveset fogunk autózni, a tervek szerint legalább 4500 km-t. Bár a legtöbb irodánál nem korlátozzák a megtehető kilométerek számát (unlimited kilometers), néhol bele lehet futni olyanokba, ahol csak 1000 km engedélyezett, az e felett megtett kilométerekért büntipénz jár.
• irodák nyitva tartása: semmiségnek tűnik, de nagyon meg kell nézni az adott iroda nyitvatartását, mert ha késve adjuk le az autót (mert pl. láma módon benéztük a nyitvatartást és zárt kapukat találunk), akkor sok esetben akár több napi bérleti díjjal is lehúznak. 
• Autó felvétele: nagyon el kell olvasni, hogy mi van akkor, ha esetleg késünk az átvétel tervezett idejéről, mert optimális esetben "csak" odaadják másnak az autót, de rosszabb esetben büntetést is számolhatnak fel. A mi útitervünk szerencsére rendelkezik tartalékkal itt is, de azért jobb félni mint megijedni, mert a repülőgépek szoktak ám késni.
• discountok: érdemes látogatni a "shortlistre" kerülő kölcsönző cégek honlapjait, mert egész jó időszakos akcióik vannak. Pl. most az apex ingyen kompjegyet ad az autóra vonatkozóan, valamint félárú jegyeket az autó utasainak a kompra (kb. 300 dollár spórolás azonnal).
• hírnév: utazási oldalakon érdemes tájékozódni az adott kölcsnöző cégeket illetően, pl. tripadvisor NZ topicja (ami egyébként nagyon hasznos, más témában is), mert van pár színes-szagos, amiről a userek azért megírják, hogy próbálta lehúzni őket. 
• biztosítás: nincs 'all inclusive' ajánlat. Legalábbis alapértelmezés szerint minden bérlés önrésszel rendelkező biztosítást tartalmaz, ami a legtöbb esetben egész borsos összeg. Ha tehát picit is meghúzzák az autót, azt a mi pénzünk bánja. Természetesen van megoldás, de ez egy másik poszt témája lesz.