Szingapúr, baby

Az éjszakai alvás jól sikerült: a németek horkoltak, mi meg rájuk ügyet sem vetve aludtunk. Aztán reggel mivel én korán felébredtem, jól megbosszultam a horkolást, és zörögtem egy csomót a lakatos fémszekrénnyel, amibe a cuccainkat zártuk. Konstans sóhajtozás jelezte, hogy sikerrel járok. Szóval a lényeg: éjfél után lefeküdtünk, aludtunk rendesen, jetlag kiheverve.

Reggeli után irány a város, azon belül is mi csak a Marina bay-t sétáltuk alaposan körbe. A város szép, modern metropolisz, erősen emlékeztet Londonra. Út közben háromféle embert tudtunk megkülönböztetni: a helyi irodistákat (ezen belül is a rózsaszín vagy kék ingesek tuti indiaiak), a nevezetességek előtt álló, azokat támasztó/előttük ugráló malájokat és a folyamatosan győzelmet jelző japánokat. Ezek után nem is lehetett kérdés, hogy mi is kifejlesztjük a saját módszerünket, és idióta turistává válunk. Így sikerült.

Avagy, hol van itt a látnivaló? Idióta turista 1.

És a oroszlán/sellőnnyálban hajat mosó idióta turista 2.

És akkor most a kötelező képek. Kattra nőnek.

folyópart

a parlament

ez meg színes :)

sünkutya meg a kerék

magas

3 magas, 2 hajó és egy banánoskosár (Marina Bay Sands)

sok. magas. (üzleti negyed)

sok, magas, banánkosár (artscience múzeum), a másik oldalról

muskátli helyett..

phö, avagy szingapúr jelképe: a merlion.

Ebédelni ugyanabban a food courtban (= piaccsarnok szerű épület, tele kifőzdékkel) voltunk, mint ahol tegnap is vacsoráztunk vicc összegekért. A vacsi atomcsípős kínai tészta volt rákokkal zöldségekkel, most pedig vietnámi vagy kínainak tűnő leves volt, benne sok tésztával, megenni sem tudtuk. Cserébe nagyon forró volt.

Volt szerencsénk egy trópusi záporhoz is, szerencsére csak végignéztük kajálás közben, emellett mondanom sem kell, hogy fél nap alatt leégtünk, főleg a légiközlekedésben dolgozó. De jól áll neki. :)

Neki a nap élményét az a pláza szolgáltatta, amiből több ideig tartott kijönnünk, mint az egész Marina Bay-t megkerültük. Az igazat megvallva, kivételesen nem vásárlási céllal mentünk be, hanem csak hűsölni szerettünk volna, amíg megnézzük a térképet. Szóval ez a mutatvány került legalább egy óránkba. De legalább kiderült, hogy Kriszti a hatalmas plázáktól kap klausztrofóbiát. :)

Este még kimegyünk sétálni egy utolsót, aztán holnap kora délután továbbállunk.