Chch red zone

Már a bérelt autók kapcsán is belefutottam abba, hogy Christchurch-ben a legtöbb kölcsönző belvárosi depója zárva volt, "hála" a 2011 februári földrengés áldásos hatásának. Aki esetleg nem tudná: 6.3 -as erősségű földrengés rázta meg Chch belvárosát 2011. február 22.-én délután 1 órakor.
A rengés brutális pusztítást végzett (és emberáldozatokat is szedett, mert az emberek nem a könnyűszerkezetű házaikban voltak, hanem a munkahelyeiken, irodákban), mert a rengés epicentruma mindössze 5 km-rel a felszín alatt volt.

A földrengések kipattanásának alapvető oka kőzettömbök felszín alatti elmozdulása. Új-Zéland olyan ritka ország, ami két nagy kőzetlemez határán fekszik. Ugyanez a helyzet egyébként Izland esetében is, azonban a lényeges különbség az, hogy Új-Zéland két egymáshoz közeledő kőzetlemez (Ausztrál- és Pacifikus-kőzetlemezek) határán található, míg Izland egymástól távolodó kőzetelemzek határán csücsül. A problémát mégsem ez okozza.

Új-Zéland északkeleti részén a Pacifikus-kőzetlemez bukik nyugati irányban a földköpenybe, az ország délnyugati peremén pedig az Ausztrál kőzetlemez bukik keleti irányban a földköpenybe (a bal oldali ábrán a vonalakra rajzol nyilacskák mutatják a lemez irányát). A két alábukási zóna között, az egymásnak feszülő kőzetlemezek határán a feszültség úgy oldódik fel, hogy a kőzettömbök több szerkezeti vonal, azaz törés mentén oldalirányban mozdulnak el. Ezt az Új-Zélandot keresztülszelő törészónát Alpi-törésnek nevezik (AF), aminek északkeleti ága némileg elaprózódik és ennek a szakasznak a neve Marlborough törészóna (MFZ).Gyakorlatilag ennek a két törészónának a találkozási pontjánál fekszik Chch.

Ha szemléletesebben szeretném, úgy lehetne magyarázni, mintha az asztalon magunk elé tennénk egy papírlapot, s a bal tenyerünket rátéve magunk felé húznánk a bal oldalát, míg a másik tenyerünkkel ezzel egy időben a lap jobb oldalát eltolnánk magunktól. Nagyjából a lap közepén keletkezik a legnagyobb "csavaró" hatás, itt a legnagyobb a feszültség, s a valóságban nagyjából ide esne Christchurch.

De most nem ez a lényeg, elkalandoztunk. Szóval már az autóbérlésnél belefutottam a földrengés miatt lezárt depókba, s most, hogy a szállásokat nézegettem, még jobban felhúzott a probléma, hogy folyamatosan olyan helyekre bukkanok, ami le van zárva.
A rengés után Chch belvárosa (CBD) gyakorlatilag teljesen tönkrement, életveszélyessé vált, ezért a jóemberek egy kordonnal elkerítették, így nem lehet már akárkinek megközelítenie a kordonon belüli részt, kizárólag a megfelelő engedélyekkel rendelkezőknek. Értelemszerűen a kordonon belüli szállások sem használhatóak többé. Természetesen azért a kordonon belül folynak a helyreállítási munkák, de nem nagyon tudtam, hogy milyen ütemben haladnak.

Így akadtám rá a Canterbury fölrengéstani intézet honlapjára, ahol up-to-date infókat lehet találni a kordon aktuális helyzetét illetően, valamint remekül megfigyelhető, hogy az idő előrehaladtával hogyan változott a lezárt terület mérete itt.
Jelenlegi állapot:



Egyébként viszonylag durva, hogy Új-Zélandon évente tök sok földrengés van. Persze nekik ez már annyira mindennapos, hogy megtanultak együtt élni vele: így építkeznek, tudják, hogy hogyan kell viselkedni, ha épp baj van, valamint az előrejelző rendszer is egész fejlettnek mondható. Legalábbis a világ többi részéhez képest. 
És hogy ezt a bejegyzést rövidre zárjam: találtam egy egész érdekes oldalt, ahol a múltbéli rengésekről lehet térképes statisztikákat nézegetni, akár a tegnapi napról, akár 10 évre visszamenőleg. Tanulságos.