Szingapúr városát a 13. században alapították meg, de a 14. században be is kebelezte azt a Maláj birodalom remekül, hogy aztán a Sziámi királyságé legyen, akitől pedig Johorei szultán foglalja el kicsit később.
Ezek a derék népek jól elbíbelődtek egymással egészen a 16. századig, amikoris európai hajósok jelentek meg Szingapúr partjainál. Kedvesnek éppen nem nevezhető portugál barátaink erőt, bátorságot és fegyvereket nem kímélve be is támadták a derék malájokat, aminek a vége az lett, hogy porráégették az akkori Szingapúrt, ezzel jelezve, hogy egyrészt komolyak a szándékaik, másrészt Szingapúr márpedig az övék. A sziget látszólagos nyugalma azonban ekkor sem tartott túl soká, mert bejelentkeztek érte a hollandok-, majd nem sokkal később a brittek is. Hiába, mindannyian tudták, hogy fontos lesz a hely.
Az édeshármasból végül a brittek jöttek ki győztesen, 1817-ben a britt kelet-indiai társaság helyi góréja, Thomas Raffles megegyezett a Szultánnal, hogy aztán békében gyarapodjanak, mindkettejük megelégedésére. Szingapúr ezzel a további britt gyarmatosítás egyik legfontosabb kikötőjévé vált, s stratégiai fontosságú lett megtartása, hisz nem csak kereskedelmi központ, de az európát kínával összekötő hajózási útvonal mentén is állt.
A brittek sem hülyék, s egészen a második világháborúig megtartották gyarmatként a várost, amikor is japán hat nap alatt ügyesen elfoglalta (1942), és a kapitulációig megszállva is tartotta. Természetesen a II. világháború után is igényt tartottak Szingapúrra a brittek: meg is kapták újra, mígnem 1959-ban a városállam önálló közigazgatást nyert. Ekkor került hatalomra Lee Kuan Yew, s 30 évig az ország élén is maradt. Az ő vezetése alatt virágzott fel igazán a város: Szingapúr csatlakozott a Maláj Államszövetséghez (és amikor kellően megersődött, ki is lépett belőle amúgy). Így alakult meg 1965-ben az önálló Szingapúr, amit 2 nappal később Malajzia hivatalosan el is ismert.
A város azóta is töretlenül fejlődik. Jelenleg egész Ázsia legfontosabb ipari központja, kikötőjének forgalma első a világon. Ennek elsődleges oka, hogy itt található a Föld harmadik legnagyobb olajfinomító-kapacitása, negyedik legnagyobb pénzügyi központja és második legnagyobb kaszinó/szerencsejáték központja. Ebből pedig majdhogynem egyenesen következik, hogy Szingapúr a világ egyik leggazdagabb állama (GDP: 52 000 USD/fő), s a világ egyik legversenyképesebb országa. Hatalmas felhőkarcolók nőttek, mindössze néhány, cölöpökre épült halászkunyhóból. Nájsz.
Természetesen a fejlődés annak a szigornak is köszönhető, amiről Szingapúr hiressé vált. Brutál törvények védik ugyanis a környezetet, és súlyos büntetést szabhatnak ki arra, aki közterületen szemetel, köpköd, cigarettázik, rágót ragasztgat, vagy akár nem öblíti le a WC-t maga után. A nagy szigor mellett a világon Szingapúrban követik el a legkevesebb bűntényt. Ráadásul a nemzetközi felmérések alapján ez az ország a legkevésbé korrupt. Volna mit tanulni tőlük, azt hiszem.
Ne gondoljuk azért, hogy manapság senki sem feni a fogát a városra. Dehogyisnem. Szingapúr azonban tud vigyázni magára, legalábbis igyekszik. Ők tartják fenn ugyanis egész dél-kelet ázsia legmodernebb hadseregét, akár a földi-, vízi-, vagy a légierőt nézzük. Kötelezően be is soroztak és soroznak minden helyit katonának, sőt még azokat is, akik betelepültek, így 350ezer fővel támogatják meg az egyébként 100ezres létszámú hadsereget.
Érdekes tény, hogy Szingapúrnak alig van saját édesvízforrása, ezért a sziget lakossága kizárólag esővízből él, aminek felfogására és tárolására 3 hatalmas víztározót is építettek, merthogy mivel Szingapúr az egyenlítőtől mindössze 200 km-re fekszik, trópusi éghajlat és eső - na az van bőven. A sziget mérete egyébként 1960-ban 580 négyzetkilométer volt, míg napjainkban már több mint 700 négyzetkilométer, köszönhetően a sekélyebb tengerparti területek állandó feltöltésének. Ennek az egyébként sem túl negy területnek közel 50%-a zöld, mivel a város minden szegletét igyekeznek telerakni fával, valamint jónéhány nagyobb parkot is kialakítottak.
A lakosságot tekintve egyébként szintén változatos képet kapunk. A kb. 5 millió lakónak kicsit több mint a fele született itt, s ennek nagyrésze maláj-, indiai- vagy kínai nemzetiségű. Épp ezért az országnak négy hivatalos nyelve is van: az angol, a maláj, a kínai és a tamil, s a kultúrája is pont ilyen változatos: van itt kínai városrész, indiai negyed sőt egy arab utca is. A város látnivalóit azonban csak kis részben adják a történelmi emlékek, sokkal inkább az új megapolisz, a modern Szingapúr az, amit látni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése