Látnivalók 18. - Otago I.: Coastial Otago

Canterbury déli szomszédja az ország második legnagyobb régiója: Otago, melynek neve a régi maori Otakou elnvezésből ered, jelentése "vörös föld", amely a régió központi településének, Dunedin-nek a határában fellelhető okerszínű-vöröses-, agyagos földnek köszönhető.

A régiót nyugaton még mindíg a Déli-Alpok hegyláncai határolják. Kelet felé haladva a Canterbury-síksághoz hasonló füves puszták következnek, viszont azzal a különbséggel, hogy itt az északi szomszédtól eltérően, az erős északnyugati szél hatása nem érződik annyira. A szél ugyanis Canterburyvel ellentétben, itt nem tud akadály nélkül átrohanni a síkságon, mivel Otago területe sokkal dimbes-dombosabb.

A régiót három részre lehet osztani. Turisztikai szempontból a legjelentősebb a nyugati rész, Wanaka és Queenstown központokkal, ez utóbbi az extrémsportok fővárosa. Kelet felé haladva Central Otago következőik, itt főleg a mezőgazdaság az úr, majd a keleti partvidék jön, Dunedin központtal.

A Queenstown-i és Wanaka-i résszel a következő bejegyzések valamelyike fog foglalkozni, most csak a partvidékkel foglalkozunk.

A partvidéki térség kétségtelenül legmisztikusabb jelensége a Moeraki Boulders, amely váratlanul Moreaki és Hampden települések között található, kb. 100 km-re északra Dunedin városától.
A látnivaló a gyakorlatban több, kb. 1,5-2 méter átmérőjű, teknőspáncélra emlékeztető kődarabot jelent, amit az erózió majd' tökéletes gömb alakúra alakított, fura barázdákkal a kövek felületén.

Kialakulásukat tekintve a "kavicsok" tengeri üledékből tömörödtek össze egy masszívabb anyag körül (igen, pont mint a gyöngykagylókban a gyöngyök a homokszemek körül), amik aztán valahogyan a felszínre kerültek, s aztán ez erős szél és a sós levegő nem kegyelmezett nekik. A barázdák értelemszerűen alacsonyabb erózióval szembeni ellenállóképességgel rendelkeznek (tehát alacsonyabb sűrűségűek), így azok kopnak ki először.

Moerakitól mindössze 40km-re északra található Oamaru település, ami arról híres, hogy majdnem az összes utcáját angliai folyók után nevezték el. Persze emiatt nem lenne érdekes meglátogatni, viszont amiatt annál inkább, hogy a világon szinte egyedülálló módon itt közvetlen közelről meg lehet figyelni a világ legkisebb pingvinfaját, a kék pingvineket. A kis manók napkeltekor kimásznak a fészkeikből, keresztülvonulnak Oamaru régi kikötőjén, egész nap strandolnak és kergetik a csajokat, majd napnyugtakor fogják magukat  és szép nyugodtan visszaballagnak fészkeikhez.

A kékek mellett, mint a világ többi részén, itt is élnek sárgák is. Ha-Ha. A szar poén mellett persze továbbra is pingvinekről van szó, Oamaru környékén ugyanis egyből két pingvinfaj is tanyázik: az előbb említett kék pingvinek mellett, a kizárólag a Zátonyon őshonos sárgaszemű pingvin is. A sárgaszeműeket főleg a Bushy Beach környékén lehet kukkolni természetes életkörülményeik között (már amennyiben az idióta fotózó, vakuzó túristák jelenléte természetesnek mondható), sőt a helyi lakosok kis menedékeket is alakítottak ki, ahol a pingvinek költeni, illetve éjjelente szunyálni tudnak, ezeket is jól meg lehet figyelni, természetesen az adott illetőnek kifizetett ropogós dollárzok ellenében. A Bushy Beach természetesen ingyenes. Már lassan említenem sem kellene NZ-vel kapcsolatban, de a pingvinkukkolás közepette simán lehet látni akár fókákat is, de akár oroszlánfókákat is.

Dunedin a déli sziget legnagyobb városa, az Otago öböl végében fekszik. Gyakorta szokták Új-Zéland Edinburgh-jeként emlegetni, s a helyiek büszkék is a skót ősökre. Ez a hatás persze tettenérhető a helyi építészeten is.
A város körüli hegyek és dombok természetesen vulkanikus eredetűek, s csakúgy mint Chistchurch esetében az Akaroa félsziget, itt is van egy félsziget Dunedin mögött, az Otago félsziget.
Dunedin - egész Otagoval egyetemben - az aranyláz egyik kiemelten érintett területe volt, ennek nyomai a mai napig megtalálhatóak, mind a városban, mind pedig a régió más területein.
Természetesen Dunedin-ben is van botanikus kert, múzeum, történelmi vasútállomás és itt van Új-Zéland első egyeteme is.
Ezek mellett van itt lányoknak egy hatalams csokigyár is - a Cadbury World -  amely Új-Zéland csokitermelésének 75%-át adja. Félóránként induló szervezett túrák keretén belül be is járható jól. Éééés persze amíg a lányok csokiznak, addig a fiúk elmehetnek a Speights's sörfőzdébe megnézni a főzés folyamatát és minőségellenőrizni egy picit. ;)

A Guiness Rekordok Könyve szerint Dunedin-ben van továbbá a világ legmeredekebb utcája, a kb. 350 méter hosszú Baldwin Street, ami az egyik végén a tengerszint felett 30 méteren-, a másik végén pedig már 100 méteren fekszik. Ez egyébként kb. 35%-os (19°) emelkedőnek felel meg.

A várostól egy picit délre található az Dunediniek egyik közkedvelt tengerpartja, a Tunnels Beach. Az egyébként is sziklákkal és barlangokkal tarkított part érdekességét az adja, hogy egy helyi politikus, John Cargill az 1870-es években egy egyenesen a partra vezető alagutat fúratott a tengerszint felett 150 méterre fekvő birtokától, hogy a lánya háborítatlanul mehessen le a partra fürdőzni. A sors fintora, hogy szegény lány pont az alagútban fulladt vízbe. Ettől függetlenül viszont érdemes lesétálni, mert maga a part sem randa ám.

Oda-vissza 1 óra alatt bejárható, augusztustól októberig nem járható.