Chch red zone

Már a bérelt autók kapcsán is belefutottam abba, hogy Christchurch-ben a legtöbb kölcsönző belvárosi depója zárva volt, "hála" a 2011 februári földrengés áldásos hatásának. Aki esetleg nem tudná: 6.3 -as erősségű földrengés rázta meg Chch belvárosát 2011. február 22.-én délután 1 órakor.
A rengés brutális pusztítást végzett (és emberáldozatokat is szedett, mert az emberek nem a könnyűszerkezetű házaikban voltak, hanem a munkahelyeiken, irodákban), mert a rengés epicentruma mindössze 5 km-rel a felszín alatt volt.

Auckland, here we come!

Bár szállásokat nem tervezünk előre foglalni (legalábbis ennyivel előre), azért néhány kivételt teszünk. Ha csak Új-Zélandot vesszük, akkor az utunk első kettő, és utolsó néhány napjára nyugodtan foglalhatunk szállást, hiszen a repülőutak miatt az út ezen része tökéletesen kiszámítható.

Úgy alakult, hogy elsőként az utolsó szállásaink egyike, az aucklandi fixálódott le. Az indexes NZ fórum segítségével találtam rá egy kint élő magyar srácra, aki a saját lakása vendgékszobáját adja majd ki nekünk 2 éjszakára, szerintem NZ viszonyokhoz képest baráti áron. Ezúton köszönjük.

Rough guide

Két bejgli között összetorrenteztem megvásároltam a rough guide kiadó utunkhoz kapcsolódó könyveit is, s ezek biztonsági másolatai felkerültek a Hivatkozások alá jól. Lehet böngészgetni.

Egyébként bár hasznosság szempontjából más kiadók útikönyvei nem veszik fel a versenyt a Lonely Planet kiadványaival, néhol érdemes őket átolvasni, mert azért az LP sem mentes a hibáktól. Sőt, mivel az LP könyvek jobban elterjedtek, ezért az általa magasztalt szállások általában zsúfoltabbak is, míg más, hasonló színvonalú szállások meg szinte üresek.

Szóval összehasonlítási alapnak mindenképp jók lesznek.

Bed Bug

Rémhíreket már hallottam róluk, de soha nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget nekik, most azonban, hogy maláj és szingapúri szállások után kutatok, néhányszor beléjük futottam. Számtalan, egyéb szempontból jónak tűnő szállás esetében lehetett olyan reiview-kat olvasni, hogy messziről el kell kerülni az adott helyet, mert beköltöztek a bedbug-ok.

A hiányzó láncszem

Az utazásunk tényleges utazás részéből már csak egy fehér folt maradt: Auckland-ből visszajutni Christchurch-be.
Már korábban eldöntöttem, hogy ezt a szakaszt repülővel fogjuk megtenni. Ennek oka, hogy nem szerettem volna autóval visszamenni egészen Chch-ig egyrészt idő, másrészt a többletköltség miatt. Azért a két város közti 1200 kilométert egyhuzamban nem szerencsés lenyomni, 2 nap simán kellene rá - ennyivel kevesebb marad minden másra. Költség szempontból pedig ez a bérelt autó, plusz 2 napi költségét jelenti + benzin + plusz egy kompjegy az autónak, meg persze 2 jegy nekünk - azért nagyon nem mindegy.

Változások

Már egy ideje nézegeti a család légiközlekedésben dolgozó fele, hogy a Frankfurt-Kuala Lumpur viszonylatot berepülő Lufthansa járatnak milyen a foglaltsága, ugyanis az Új-Zélandra jutásunkban jelentős szerepe van ennek a leg-nek. Most viszont úgy döntöttünk, hogy változtatunk a terven, mert az útvonal ezen részén előfordulhat egy kis bibi.

A kiválasztott

Nos hát a rengeteg keresgélés, összehasonlítás, terms and conditions bújás és néhány újabb őszhajszál növesztése után végre megvan az a cég, akiktől az autót bérelni fogjuk.

A legfontosabb szempontok, amiért őket választottam:

• Nincs büntipénz a relocation dealeknél (ha Chch-ban vesszük fel az autót és Aucklandben adjuk le),
• Nincs kezelési költség, valamint extra költségek a foglalásnál,
• Az ár tartalmaz 24/7 roadside assistance-t (ezt nem bírtam jól megfogalmazni magyarul),
• Nem lepusztult autókkal kereskednek,
• Kedvező biztosítási opciókat kínálnak, jó áron,
• Nem számolnak fel plussz költséget, ha reptéren vesszük fel, illetve adjuk le az autót,
• Fel lehet vinni az autót a kompra, (sőt!)
• Unlimited kilométer az árban,
• A fórumokon mindenhol dícsérik őket.

Nade melyik is ez a cég?

Útikönyvek

Felraktam egy új oldalt a fejlécbe Hivatkozások címmel. A jövőben ide fognak felkerülni mindenféle hasznos linkek, akár szállásokat, programokat, vagy teljesen más dolgokat illetően.

Egyelőre ami felkerült, az egy halom olyan útikönyv, amire szükségünk lehet majd az út során, akárhol is leszünk éppen. Google doc collection formában linkeltem, kattintva fejezetnként pdf-ek figyelnek jól.

Az autóbérlésről II. - biztosítás

Az autóbérlés során egyáltalán nem elhanyagolható szempont az, hogy az egyes cégek milyen biztosítási opciókat kínálnak kár és egyéb kellemetlenségek esetére. Az ezzel kapcsolatos alapfogalmakat és biztosítások buktatóit tekintjük át alant.

Az autóbérlésről I.

Gyorsan le kell szögezni, hogy bár az autóbérlés igazodik az új-zélandi árakhoz, azért közel sem olyan tragikus a helyzet, mint az ember várná. Mivel tömegközlekedés Új-Zélandon gyakorlatilag nincsen, autókölcsönző viszont annál több, a verseny abszolut pozitív irányba befolyásolja a piacot, ezért a szolgáltatás magyar pénztárcához mérten is egészen jóárasított. Természetesen itt is megtalálható az alsó-, közép és felső kategóriás szolgáltatás is, de pont emiatt mindenki rálelhet a saját igényeinek legmegfelelőbb szolgáltatóra.

Belépési procedúra

Arról már volt szó, hogy az országba lépéshez a hazautazás időtartamához képest +3 hónapig érvényes útlevélre, az ottlétet finanszírozó, időarányos pénzösszegre, valamint túristavízumra van szükség. Most nézzük át a további lépéseket, és a belépési procedúrát egész odáig, hogy kitesszük a lábunkat a reptér kapuján.

Internet

Mivel a szállásokat nem tervezem teljes mértékben előre bookolni, valamint a blog frissítés és a kapcsolattartás végett szükségünk lesz internet használatra, ezért elkezdtem ennek lehetőségét kutatni.

Az azért teljesen nyilvánvaló, hogy nem fogok vaskos dollárokat költeni arra, hogy ottani sim kártyát vegyek, nameg a lefedettségi helyzettel sem vagyok tisztában, úgyhogy inkább a free (vagy majdnem free) internetezési lehetőség útján indultam el és találtam is egész biztató dolgokat.

Money Money Money

A közelmúltban filóztam azon, hogy majd hogyan fogjuk kiadásainkat fizetni a Zátonyon. Az biztos, hogy nem nagyon szeretném magam kitenni a magyar bankok szeszélyének, és az általuk kibocsátott kártyák használatából eredő többletköltségeknek, hacsak nincs vészhelyzet, vagy bármilyen más szóba jöhető lehetőség. Többek között azért sem, mert NZD-ben történő fizetéskor visa esetén először EUR-ba, mastercard esetén pedig banktól függően először USD/EUR-ba váltják a terhelendő összeget, s csak eztán forintba. Ez akárhogyis nézem, dupla árfolyamveszteség, még ha bankközi árfolyamon váltják is át az összeget (ami azért optimista feltételezés).

Amellett döntöttem tehát, hogy valami olyan valutát viszünk ki, amit majd ott át tudunk váltani NZD-re jól. 

The backup plan

Nem valószínű, hogy ebben az életben még egyszer Új-Zélandra fogunk menni. Persze sosem lehet tudni, de azért ilyen messzire nem érdemes rövid távra menni, a hosszú távú utazás meg már áldozatokkal jár. Szóval mivel a realitások talaján maradva perpill úgy gondolom, hogy one and only lesz a látogatás, épp ezért a lehető legjobban szeretném dokumentálni. Ez egyrészt a készülő képek minőségére, másrészt pedig a mennyiségére is értendő egyaránt.

Mindenki járt már abban a cipőben, hogy a fényképezője kijelzőjén megjelenő kép otthon megnézve igencsak bemozdult, sötét volt, stb. Persze ha RAW-ba fotózik az ember, akkor a problémák egy részét otthon ki tudja tekergetni, de ennek ára van. Egy képfile az én gépemen így közel 30 mega, és a 16 gigás sdhc kártyámra kb. 500 kép megy rá. Ennyit egy átlagos nyaralás alatt egy hét alatt elfotózok, úgyhogy minimum ilyen képszámmal és méretekkel kell számolni az 5 hétre vetítve. Felmerül tehát a probléma, hogy hogyan tároljuk a képeket. Ha geek vagy és/vagy direkt emiatt látogattál ide, akkor olvasd tovább.

o3

O3, azaz ózon. A földi légkör legalsó rétegében, a troposzférában az ózon egy egészségre káros anyag (a szmog egyik összetevője, mely leginkább a nagy forgalmú városokat sújtja ugyebár). A légkör felsőbb rétegében, a sztratoszférában azonban az élethez elengedhetetlen, mivel bizonyos frekvenciájú ultraibolya sugárzást képes elnyelni. Ez a réteg más néven az ózonréteg.
A sztratoszférában jelenlévő ózonréteg nélkül nem létezne a szárazföldi élet, az ultraibolya sugárzás darabokra törné az élő szervezetek DNS-ét, és felbontaná a sejtjeikben lévő kémiai kötéseket. De mi köze ennek Új-Zélandhoz?

NZHC/NOMAD/YHA/BBH

Annak idején, amikor az első londoni látogatásom tervezgetésénél tartottam, legalább olyan fájdalommal szembesültem azzal, hogy az általam meglátogatandó helyek árazása nem épp magyarországi viszonyokat tükröz, mint ahogy megörültem annak, hogy létezik egy olyan kis handy eszköz, mint a London Pass, amellyel mindenhová okos kis kedvezményeket kapok, sőt 1-2 napig ingyen is utazhatok London összes tömegközlekedési eszközén.
A minap felötlött bennem, hogy utánanézek, hogy Új-Zélandon is van-e ilyen-, vagy ehhez hasonló lehetőség.

a KRESZ vajon mi?

Új-Zéland közlekedése Angliához, Ausztráliához és Japánhoz hasonlóan bal oldali. Ebből pedig az következik, hogy a kormánykerék jobb oldalt van. Sok embernek nem triviális, de a pedálok, az index és a sebváltó ettől még ugyanott van, és ugyanúgy működik. Jellegzetes látvány az autókölcsönzők környékén, hogy az autók a kereszteződésbe érve lassítva, hevesen ablaktörlőzni kezdenek, mert az overseas sofőrök összekeverik az oldalakat. Vagy éppen hátramenet helyett 4-esbe teszik az autót (már amelyik nem autómata persze) és csodálkoznak, hogy a személygépjármű nem arra indul, amerre szeretnék.

Természetsen a bal oldali közlekedésből fakadóan számos baleset történik (meglepő módon viszont nem a zsúfolt városokban, hanem az elhagyatott vidéki highway-eken, ahol nincs igazán semmlyen forgalom, csak óránkként 1-1 autó), mert ha egy picit lanyhul a figyelem, az ember hajlamos elővenni az évek alatt megszokott dolgokat és többnyire ebből egyrészt a jobbra tartás-, másrészt pedig a frontális ütközés következik.
A legtöbb baleset azonban mégsem emiatt történik, hanem a világon egyedülálló módon csak itt érvényben lévő elsőbbségadási szabály miatt. S ha mindez nem lenne elég, ottlétünk alatt, azaz egész pontosan március 25.-én változni fog a szabályozás is, s a sünök a be nem tartásért cserébe sok dollárzokért fogják tartani a tenyerüket.

Szóval lássuk hogy kell, illetve március 25.-e után hogyan nem kellene közlekedni.

Új-Zélandi vízum

Mivel Új-Zéland távolról sem schengeni ország, ezért meglátogatásához vízum szükséges. A jó hír viszont, hogy az Új-Zéland és Magyarország közötti vízummentességi egyezmény beutazási- és tartózkodási kedvezményt nyújt magyar állampolgárok számára. Lássuk hogyan.

Útiterv out

Kiraktam az útitervet, lehet vizslatni jól. Kis magyarázat alant:

• Minden egyes napot, ahol jelentősebb autózás van, elláttam egy kis térképpel, ahol látható, hogy épp honnan hová megyünk. A kis térképekre kattintva google maps-en is látható egész pontosan az adott napra érvényes útvonal.
• A zölddel jelölt napok azért zöldek, mert ezek a napok kvázi a tartalékok.
• A szállásoknál kizárólag a település van egyelőre megjelölve, hogy ezen belül pontosen hol és merre, erről később.
• Az utazási idők kiszámításánál nem a google által adott időkre hagyatkoztam, ugyanis az új-zélandi autóklub oldalán is van distance/driving times kalkulátor és ezt megbízhatóbbnak tartottam. 

A jövőben az útitervhez még fel fognak kerülni az adott napra tervezett programok, részletesebb szállás és egyéb infók. Erről természetesen majd jelzek.

Útiterv v1.0

Megérkezett! A Tovább után olvasható a részletes útiterv, még mindíg dióhéjban azért. A zanzásított leírás napokra bontva tartalmazza, hogy mennyit kell adott napon vezetni majd, illetve épp merrefelé fogunk járni, avagy mit tervezünk megnézni/csinálni. Az olyan sorok esetén, ahol nem szerepel távolság feltüntetve, értelemszerűen nem vezetünk semmilyen releváns távolságot aznap.

Hogy egyszerűen kezelhető-. és egy kicsit informatívabb is legyen a lent leírtaknál az útiterv, ezért saját fület is fog kapni hamarosan (remélhetőleg holnap) a történet, erről majd külön posztban jelzek jól. 

Útiterv teaser

Az évi rendes nyaralás első fele után, de még 2 héttel a második fele előtt kotyvasztom ezerrel a többé-kevésbé részletgazdag útitervünket, amelyet nemsokára publikálok is. Ami már most jól látszik az, hogy 5 nagyobb sarokpontja lesz az útvonalnak, amik a 40 nap menetrendjét jelentősen meghatározzák.

Alakul az útiterv!

Na hát long time, no see, mondhatnám. Való igaz, hogy egy picit el vagyunk veszve, de ennek is van oka. Mivel legutóbb ott hagytuk abba, hogy 2012. tavaszára toltuk a tripet, ezért idénre még mindenféle szabi és utazgatás beütemezése következett (ami amúgy szintén megérne egy önálló blogot, de arra már nincs effort).
Természetesen az Új-Zéland projekt sem állt meg, jelenleg az útiterv kialakítása van soron.

Point Of No Return II.

Na most az van, hogy amikor az október-novemberi időpontot kiválasztottam januárban, akkor az játszotta a legfőbb szerepet, hogy ASAP legyen.
Új-Zéland klímája ugye pont a miénknek a reciproka, tehát amikor itt nyár, ott tél. Kézenfekvő lett volna tehát, hogy az út január-február-márciusban legyen. Ezt a szervezési idő rövidsége miatt nyilván elvetettük, és kizárásos alapon maradt az ottani tavasz: október-november.
Ez nagyon jó is lett volna, mert off-peak season, tehát nincsenek telített szállások, nincsenek mesterségesen felvert szállásárak és a legfontosabb: nincs tömeg. Az időjárás ilyenkor már egész kellemes, bár a magasabban fekvő helyeken számolni kellett hóval, valamint a báránylegeltetési szezonnal.

Nos röviden így történt, hogy ki lett választva az október és, hogy megszívtam. Jól, teli tüdőből.

Látnivalók 23.- Southland

És hát elérkeztünk az utolsó ilyen jellegű bejegyzéshez, az utolsó régióhoz, Southlandhez. Valójában a Fiordland is Southland része közigazgatásilag, de mivel földrajzilag teljesen más tulajdonságokkal bír a két terület, ezért szerepeltetik őket sok helyen külön.
A régiót nyugatról a Waiau folyó határolja el a Fiordlandtól, kelet, pontosabban északkelet felől pedig a Taieri folyó. A régióhoz tartozik a déli szigettől még délebbre fekvő Stewart sziget is, amely a madárlesők és a túrázók paradicsoma, s egyben egész Új-Zéland legfiatalabb nemzeti parkja is.
A régió "közepén" fekszik a Southland síkság, amely a Zátony legtermékenyebb farmvidéke és tejtermelő központja.

Látnivalók 22. - Fiordland

Végre a Fiordland. Nagyon vártam már, hogy egyrészt eljussak ide a bloggal, másrészt, alig várom, hogy végre a saját szememmel láthassam ezt a csodát. Igen, csodát, mert ezt a vidéket sokan emlegetik a világ nyolcadik csodájaként, - hozzáteszem - teljes joggal. Na de mi is ez?

Látnivalók 21. - West Coast

A West Coast régió - vagy ahogy a kiwik hívják, Westland - egész Új-Zéland egyik leggyérebben lakott régiója (területéhez képest persze), a maga 30ezer lakosával, mindez 23ezer négyzetkilométeren.
A régió gyakorlatilag egy 600 km hosszú partszakasz, amit keletről végig a Déli-Alpok-, nyugatról pedig a Tasmán tenger határol.
A Westland volt Új-Zéland utolsó szakasza, amit felfedeztek és benépesítettek. Szépen kezdtek településeket alapítani, majd ezek várossá fejlődtek, viszont amit a környék erdejeit kivágták, a szenet és aranyat kitermelték, a városok kezdtek egyre kihaltabbá válni, s akik pedig itt maradtak, földműveléssel foglalkozni. Napjainkra viszont ez megváltozott: szinte az egész partmenti övezet védetté vált, a mezőgazdaság visszaszorulóban van, a helyiek pedig egyre inkább kezdenek a turizmusból hasznot húzni.

Látnivalók 20. - Otago III.: Queenstown

Queenstown-t sokszor szokták úgy emlegetni, mint a kalandorok és az extrém sportok mekkája, de nem csak az adrenalin, hanem a csodás Wakatipu-tó, és a környező hegyek lenyűgöző látványa is megrészegíti az ide látogatót. (szépen mondtam?)

Látnivalók 19. - Otago II.: Wanaka

Wanaka a Lake Pukaki-tól, - a Mt. Cook nemzeti park "bejáratától" - 153 kilométerre délnyugatra fekszik, hatalmas hegyek között egy gleccservájta medencébe. A város Új-Zéland 4. legnagyobb tava, - a helyenként 300 méter mély - Wanaka-tó déli csücskénél áll. Nevét a maori Oanaka szó torzulásából kapta, az eredeti szó jelentése: Anaka birtoka, aki pedig egy rég maori törzsfőnök vala.
Wanaka alapvetően egy turizmusból élő település, azaz egy üdülőváros, tele szállásokkal, szórakozóhelyekkel, éttermekkel, stb.  A tavon lehet vízisízni, vitorlázni, jetskizni, miegymás. Szóval kész túristaparadicsom, már amennyire egy 7000 főt számláló település az lehet. Érdekes, hogy újabban az Új-Zélandiak nagy része is ide költözik nyugdíjas évet tengetni. Többek között ezáltal is, az elmúlt 3-4 évben, közel 30%-al nőtt a helyi lakosok száma. Mondjuk őket is megértem.

Látnivalók 18. - Otago I.: Coastial Otago

Canterbury déli szomszédja az ország második legnagyobb régiója: Otago, melynek neve a régi maori Otakou elnvezésből ered, jelentése "vörös föld", amely a régió központi településének, Dunedin-nek a határában fellelhető okerszínű-vöröses-, agyagos földnek köszönhető.

A régiót nyugaton még mindíg a Déli-Alpok hegyláncai határolják. Kelet felé haladva a Canterbury-síksághoz hasonló füves puszták következnek, viszont azzal a különbséggel, hogy itt az északi szomszédtól eltérően, az erős északnyugati szél hatása nem érződik annyira. A szél ugyanis Canterburyvel ellentétben, itt nem tud akadály nélkül átrohanni a síkságon, mivel Otago területe sokkal dimbes-dombosabb.

Látnivalók 17. - Canterbury IV.: Aoraki Mt. Cook

A Tekapo tó után a 8-as úton továbbhaladva a következő megálló Pukaki, a kis település, ami Lake Pukaki partján fekszik.
A Lake Pukaki-t a Tasmán folyó táplálja, ami pedig két gleccser olvadékából fakad a Déli-Alpok lábainál: a Tasman- és a Hooker gleccseréből. A tó valaha a déli végén tovacsordogált a Pukaki folyóba, de persze az ember ide is betette a lábát, és duzzasztógátat épített, s a Pukaki-, de még a Tekapo vizét is megcsapolták és energiatermelésre használták fel (ez egyébként általános probléma Új-Zélandon: a hegyeket és az erdőket már védik, de a folyókat és tavakat meglehetősen kizsákmányolják, ezzel megzavarva a folyók és a környező erdők élővilágát egyaránt).

Pukaki után bár a 8-as út Délnek fordul Twizel (és kicsit távolabb Queenstown) városa felé, de mi mégis inkább északnak fordulunk a tó mentén a 80-as úton, a kb. 60 km. -re fekvő Mount Cook nevű faluig, ami a Mount Cook nemzeti park szíve. A Pukaki mentén haladva már látszanak a 3000-es csúcsok, ezzel előjelezve, hogy mi vár az utazóra.

Látnivalók 16. - Canterbury III.: Közép-Canterbury

Christchurch-től déli irányba indulni lehet a gyors State Highway 1-en, valamint az állítólag pont egy nagyságrenddel szebb Inland Scenic Route 72-ön. Természetesen érdemesebb az utóbbit választani.
Az út az Alpine Pacific Triangle-ből már ismerős Amberley-ből indul, s Rangiora-n keresztül vezet Oxfordig (helyi mezőgazdasági központ, a Canterbury síkság kellős közepén), majd a Mount Hutt (síparadicsom) lábai előtt kanyarog, s végül a Mount Somers (túraparadicsom) után a Rangitata folyón átkelve ér Geraldine-be, ahonnan lehet tovább haladni dél felé, vagy elfordulni nyugatnak, a sokkal izgalmasabb Mount Cook irányába.

P.N.R.

Látnivalók 15. - Canterbury II.: Észak Canterbury és Chch

Ebben a posztban Canterbury északi részének turisztikai látványosságait vesszük végig, Christchurch-el (Chch) együtt, s annak környékén.

Amennyiben észak felé indulunk el Chch-ből, az un. Alpine Pacific Triangle-nek (Alpesi-Óceáni háromszög) keresztelt útvonalon érdemes haladni (jobbra). Az út teljes hossza kb. 370 km, s alapvetően három szakaszból áll: Waipara-ból Hanmer Springs-be a 7-es úton, Hanmer Springs-ből Kaikoura-ba a 70-es úton, majd Kaikoura-ból vissza Chch-ba az 1-es úton. Téli időszakban a síelést is be lehet iktatni a programba.
Természetesen nem csak a célpontok, de maga az út is nagyon szép.

Látnivalók 15. - Canterbury I.: Arthur's Pass

Canterbury Új-Zéland legnagyobb területű régiója, melyet nyugatról már a déli alpok csúcsai, keleten a csendes óceán, délen a Waitiki-, északon pedig a Convay folyó határol. A régió központja a déli sziget legnagyobb városa: Christchurch.
Az egész területet fura kettősség jellemzi. A Déli-Alpok 3000-es csúcsai és a lábai előtt elterülő hatalmas síkság már önmagában is érdekes összképet nyújt, de még érdekesebb a kép a térség egyik nemzeti parkjában, az Arthur's Pass Nemzeti Parkban.
 

Látnivalók 14. - Nelson II.

És akkor jöjjön, ami az előző postba már nem fért bele, a Nelson Lakes National Park, amely déli-alpok legészakibb hegyláncain fekszik, s kisebb-nagyobb tavairól, az azokat körülvevő hegyekről és az itteni flóra és faunáról nevezetes. Összterülete kb. 1000 km2.
A park központjában két nagyobb tó terül el: a Rotoiti és a Rotoroa, s bár már maga a park is erősen védett, mégis szokták a park Rotoiti-tó körüli részét úgy emlegetni, hogy "sziget a szárazföld belsejében".

Látnivalók 13. - Nelson I.

A déli sziget legészakibb régiója Nelson, vagy Nelson-Tasman. A diferenciálás oka az, hogy a régió központja az azonos nevű település, amely a déli sziget második legrégebbi települése és a déli sziget kultúrális és gazdasági gócpontja. Nelson a kézművesség központja is. Érdemes meglátogatni a helyi piacot, ahol szombat délelőttönként a térség apraja-nagyja képviselteti magát, mindenféle handmade dologgal, sőt a vállalkozókedvűek saját kezűleg is elkészíthetik ajándéktárgyaikat. Lehetőség van itt szobrászkodásra, üvegfújásra, kagyló- és fafaragásra, stb. Nelson nevezetés még ízletes borairól is.

A régióban 4 jelentősebb park található, az Abel Tasman Nemzeti Park, a Nelson Lakes Nemzeti Park, a Kahurangi Nemzeti Park, valamint a Richmondi hegység.

Látnivalók 12. - Marlborough Sound

Bár a déli sziget területét tekintve 33%-al nagyobb, mint az északi, mégis Új-Zéland lakosságának mindössze 24%-a él itt. A szigetek közti átjárás vagy légi úton, vagy pedig vízen oldható meg. Bár bizonyos körülményeket bekalkulálva a repülés olcsóbb lehet, mégis érdemes itt megemlíteni, hogy komppal is át lehet jutni.

A két sziegetet a Cook szoros választja el egymástól, melyen 2 társaság is szállítja a nagyérdeműt: a blueridge Cook strait ferry és az Interislander. Így első blikkre a blueridge olcsóbbnak tűnik előrefoglalás esetén, de majd az autóbérlésnél lehet mókázni, mert lehet bundle-ben bérelni autót és akciós kompjegyet vásárolni. Nade vissza a lényegre, erről majd szó lesz ha eljön az ideje.

Fly with us!

Hahó, még élünk ám!

Szóval aki még most is olvas és/vagy volt olyan hülye, hogy feliratkozott az RSS feedre, annak jó hír: töretlen lenülettel menetelünk tovább a megkezdett úton és a posztok rendületlenül folytatódnak.

Az elmúlt cca. egy hónapban azon gyököltünk, hogy kitaláljuk, megtervezzük a legoptimálisabb utat NZ-ra. Jelenleg úgy tervezzük, hogy az utat a Budapest-Frankfurt-Kuala Lumpur-Christchurch útvonalon fogjuk abszolválni. Az, hogy ez miért így lett, annak számos oka van.

Látnivalók 11. - út Wellington felé

Új-Zéland fővárosa (viszont csak második legnagyobb városa - 410e fő), az északi sziget legdélebbi városa Wellington, amely egyébként az egész földkerekség legdélebben fekvő fővárosa is. Számunkra viszont most elsősorban azért érdekes, mert innen indulnak a kompok a déli szigeten fekvő Picton településre, valamint azért, mert ebben a bejegyzésben alig lesz róla szó. :)

Látnivalók 10. - Castlepoint

A Taranaki felől dél-kelet felé haladva egy kiadós-, 4-5 órás, 360 km-es autós etap veszi kezdetét az északi sziget keleti partján fekvő Castlepoint-ig.

Látnivalók 9. - Taranaki

A Taranaki régió a Zátony északi szigetének nyugati fertálya, de nem a legnyugatibb pontja. Nevét az itt megtalálható, azonos nevű vulkáni kúpról kapta, bár magát a 2518 méter magas (és ezzel az északi sziget 2. legmagasabb hegycsúcsa, s a világ egyik legszabályosabb vulkáni kúpja is egyben) vulkánt Mt. Egmont néven is emlegetik, ugyanis Cook kapitány ide érkeztekor természetesen ezt a hegyet is elnevezte saját kénye-kedve szerint az egyik szponzoráról.

Látnivalók 8. - Aucklandtől északra

Sajnos az Aucklandtól északra fekvő közel 300 kilométer hosszú földnyúlvány alsóhangon is egy 600 kilométeres kitérő bármihez képest, ezért valószínű nem látogatunk el majd ide, de azért pár dolgot összeszedtem innen is, hátha mégis.

Látnivalók 7. - Aucklandtól nyugatra

Ha Aucklandtől nyugatra indulunk, számos érdekes dolgot lehet találni, viszonylag kevés időt töltve az utazással. Ennek ugye nyilvánvaló előnye, hogy nem kell órákat seggelni a kocsiban, másrészt hátránya viszont, hogy nem csak az Új-Zéland kapujaként számontartott Auckland lakossága, de az országba itt beömlő túristaáradat nagy része is előszeretettel lepi el ezeket a helyeket, pláne hétvégente.

Látnivalók 6. - ...még egy kis Coromandel

Egy frankó dolgot még kihagytam Coromandel félszigettel kapcsolatban, ez pedig az erdélyi békás szoroshoz hasonló Karangahake Gorge: egy kicsi-, meredek falú hegyszoros, benne kanyargó folyóval.

De ami igazán érdekes benne az nem ez, hanem az, hogy annak idején itt volt az új-zélandi aranybányászat mekkája. Eleinte csákánnyal a hegy oldalát, majd pedig egyre mélyebbre ásták magukat a hegy gyomrába. Három nagy bányatelep (in english: battery!) alakult ki: a Talisman, a Crown és a Woodstock bányák.

Látnivalók 5. - Hunua Ranges és Coromandel

A Waitakere Ranges-nél hagytuk abba az előző alkalommal, és említettem, hogy ennek a párja, a Hunua Ranges, ami szintén nem egy elhanyagolható nagyságú erdőség a maga 250 négyzetkilométers kiterjedésével. Érdekesség, hogy 4 nagyobb víztározó is található a park területén, s ez a négy tározó biztosítja Auckland vízelllátásának 60%-át.

Látnivalók 4. - Auckland és környéke

Auckland, avagy a vitorlások városa Új-Zéland legnépesebb városa 1,4 millió lakóval, (amely kiteszi a teljes ország lakosságának 31 százalékát), a The Economist szerint a Föld 10. legélhetőbb városa.
Keletkezéséről most nem indítanék különösebb geológiai értekezést (nyilván vulkanikus), és a történelméről is csak annyit most, hogy a területen 1350 körül telepedtek meg ugyan a maorik, de a város a nevét csak 1840-ben kapta William Hobson kormányzótól.

Látnivalók 3. - Tongariro Nemzeti Park

És igen, végre elérkeztünk az északi sziget számomra legvonzóbb látványosságához a Tongariro Nemzeti Parkhoz, amit 1887-ben alapítottak és ezzel elnyerte az Új-Zéland legrégebbi-, valamint a világ 4. legrégebbi nemzeti parkja címet (a legrégebbi a Yellowstone egyébként), s egyben az UNESCO szerint a világörökség része is. Hát nem semmi.
A parkokat egyébként minden esetben a DOC (Department Of Conservation) üzemelteti, a honlapjukon sok hasznos infó fellelhető: túraútvonalak, menedékházak elérhetősége, időjárás előrejelzés, transport, stb.
A nemzeti park fő látványossága nyilvánvalóan a 3 vulkáni csúcs itself, flóra és faunáról itt nem igazán lehet beszélni, bár néhány madárfaj- és - a vulkáni utóműködés miatt itt is érezhető záptojásszag miatt beszívott - oposszum itt is megtalálható. De nem ez a lényeg.

Látnivalók 2. - Taupo-tó

A Wai-O-Tapu-tól kb. 50 kilométerre délre található a Taupo-tó, amit ha valamihez hasonlítanom kéne, akkor talán a magyarországi Balatonhoz lehetne. Mármint nem keletkezése szempontjából, hanem olyan értelemben, hogy a hely zsúfolva van nyaralókkal, vendéglátóipari egységekkel és a környékbeliek is előszeretettel töltik itt a holiday-t, pisztrángozással, kajakozással, stb.
Egyébként a tó időszámításunk szerint 186-ban keletkezett egy vulkánkitörés nyomán, aminek fényét állítólag Kínában is lehetett látni és a füstfelhő egészen a mai Görögországig elért.

Látnivalók 1. - Rotorua

Geológiai, pontosabban lemeztektonikai értelemben Új-Zéland a szokásos módon keletkezett: két kéreglemez összeütközésével. Jelen esetben ez a két lemez az ausztráliai- és a csendes-oceáni lemez, viszont a lemezek folyamatos mozgásának köszönhetően a Zátony szeizmikusan a mai napig is aktív.

Egy kis földrajz óra.

Tessék szépen hátradőlni, mobiltelefonokat kikapcsolni, igény szerint csipszet, Káliumtartalmú banánt, vagy akár sört előszedni, wordot, excellt, youtube-ot minimize-olni, mert most beszélünk egy kicsit Új-Zéland földrajzáról, mert engem érdekel és hátha mást is. :)

Az első

Nos, az első bejegyzést megírni sosem könnyű, de azért ugorjunk neki a már jól megszokott panelek szerint.
Egy vad ötlettől vezérelve találtam ki egy ködös januári reggelen, hogy a lehető legmesszebbre kellene utazni Magyarországtól, mert az jó. Új-Zélandra - vagy másik nevén a Zátonyra esett a választás -, mivel annó azt tanultuk, hogy ha a földgolyóbist átdöfnénk egy gigászi tűvel, akkor pont Új Zélandnál lyukadnánk ki.  [hááát... majdnem: HU - N47 E18 környékén, NZ - S45 E174]
Ez a blog az utazás megtervezéséről és a kint töltött idő alatt szerzett élmények dokumentálásáról fog szólni, jóban-rosszban, egészségben-betegségben, stb.

Annyira ötlet szinten van még az egész, hogy most megpróbálom hozzávetőleg pontokba szedni, hogy mit kell majd végiggondolni, megtervezni, kitalálni. Íme:

• Elsősorban az indulás időpontja és a kint eltöltendő időtartam :),
• Út a Zátonyig, és vissza,
• Az út során előre kalkulálható problémák és azokra valamilyen megoldás,
• Látványosságok a Zátonyon és utiterv,
• Közlekedés a Zátonyon,
• Szállás a Zátonyon. 

Most még magát a blogot igyekszem majd kipofozni, de aztán remélhetőleg folyamatosan kerül majd fel a minőségi content és reméljük, hogy majd a végén nem futunk, hanem inkább repülünk! ;)