2011. június 20., hétfő

Point Of No Return II.

Na most az van, hogy amikor az október-novemberi időpontot kiválasztottam januárban, akkor az játszotta a legfőbb szerepet, hogy ASAP legyen.
Új-Zéland klímája ugye pont a miénknek a reciproka, tehát amikor itt nyár, ott tél. Kézenfekvő lett volna tehát, hogy az út január-február-márciusban legyen. Ezt a szervezési idő rövidsége miatt nyilván elvetettük, és kizárásos alapon maradt az ottani tavasz: október-november.
Ez nagyon jó is lett volna, mert off-peak season, tehát nincsenek telített szállások, nincsenek mesterségesen felvert szállásárak és a legfontosabb: nincs tömeg. Az időjárás ilyenkor már egész kellemes, bár a magasabban fekvő helyeken számolni kellett hóval, valamint a báránylegeltetési szezonnal.

Nos röviden így történt, hogy ki lett választva az október és, hogy megszívtam. Jól, teli tüdőből.

2011. június 7., kedd

Látnivalók 23.- Southland

És hát elérkeztünk az utolsó ilyen jellegű bejegyzéshez, az utolsó régióhoz, Southlandhez. Valójában a Fiordland is Southland része közigazgatásilag, de mivel földrajzilag teljesen más tulajdonságokkal bír a két terület, ezért szerepeltetik őket sok helyen külön.
A régiót nyugatról a Waiau folyó határolja el a Fiordlandtól, kelet, pontosabban északkelet felől pedig a Taieri folyó. A régióhoz tartozik a déli szigettől még délebbre fekvő Stewart sziget is, amely a madárlesők és a túrázók paradicsoma, s egyben egész Új-Zéland legfiatalabb nemzeti parkja is.
A régió "közepén" fekszik a Southland síkság, amely a Zátony legtermékenyebb farmvidéke és tejtermelő központja.