Megérkeztünk. A több, mint 11 órás repülőút most sokkal hosszabbnak tűnt mint odafelé, de azért kibírtuk. Megnéztünk vagy 6 rész Pacific-et, a maradék kb 5 órát pedig valahogy eltöltöttük. A gép leszállt, minden rendben volt, minket meg jól fejbevágott az éjszakai 26 fok, amint kiléptünk a gép ajtaján.
Eléggé fáradtan és álmosan estünk ki végül az LCCT terminál elé, ahol még annyi dolgunk volt megtaláljuk az air asia saját buszát, amely bevisz minket a városba (a buszpályaudvar a domestic terminál mellett van,ha szembe állunk vele, akkor jobb kéz felől).
Nagyjából 23:30 lehetett, mikor felszálltunk a buszra, s kezdtük meg a nagyjából 1 órás zötykölődést a városközpont felé. Ez azért is érdekes, mert 23:30 volt az az időpont is, amit megbeszéltem korábban egy taxissal találkozási időnek a busz végcéljánál KL Sentral-nál.
Mondanom sem kell, hogy a taxis nem várt ránk több, mint egy órát, úgyhogy a taxi irodában megvettük a vouchert és kerestünk egy mezei taxist aki elvinne minket (csak így szabad taxizni itt, különben elképesztően átvágják az embert, mivel nincs tisztában az árakkal).
Második próbálkozásra el is vitt minket egy pufók szakállas maláj faszi. Nem kapkodtak értünk a taxisok, mivel nem számítottunk túl jó fuvarnak, hisz alig 2 km-t kellett vinni csak. Még mikor a vouchert vettük, észrevettem, hogy a papíron csak a szállás neve szerepel, a címe nem. Kérdeztem is, hogy biztos jó lesz-e így, de a szokásos indiai fejrázás fogadott: persze persze, semmi aggodalom. Oké.
A sofőrünknek természetesen fingja nem volt róla, hogy hol tegyen ki minket, így folyamatosan magyarázta, hogy majd kirak az utca elején és mi majd megkeressük a pontos helyet. Na persze, hulla fáradtan, éjjel, cuccokkal megrakva.
Mi meg nyilván nem adtuk neki oda a vouchert addig, amíg az ajtó előtt ki nem rak, ugyanis az ominózus utcán se házszám, se semmi nem volt sehol. Mikor már számtalan cünnyögés után emberünk végleg feladni készült - és már morgott is rendesen - meglebegtettük előtte a borravaló lehetőségét. Ettől nagyszerűen megnyugodott és addig ment (és kérdezősködött, sőt még a szállást magát is felhívta a saját telefonján), amíg végül tényleg az ajtó előtt rakott ki minket. A borravaló gondolatától annyira fellelkesült, hogy még azt is megmutatta, hogy másnap merre induljunk majd, ha enni, inni, stb. akarunk.
Szóval végül kb. hajnali 2 felé (itteni idő, Új-Zélandon már reggel 6 lett volna) végül le tudtunk tusolni és aludni egy nagyot.
Most reggel 10 múlt, reggeliztünk, s ha az eső is eláll, indulunk felfedezni KL-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése