A két sziegetet a Cook szoros választja el egymástól, melyen 2 társaság is szállítja a nagyérdeműt: a blueridge Cook strait ferry és az Interislander. Így első blikkre a blueridge olcsóbbnak tűnik előrefoglalás esetén, de majd az autóbérlésnél lehet mókázni, mert lehet bundle-ben bérelni autót és akciós kompjegyet vásárolni. Nade vissza a lényegre, erről majd szó lesz ha eljön az ideje.
A kompok Marlborough régió egyik központi városából, Pictonból futnak ki, illetve ide érkeznek a fővárosból, Wellingtonból. Marlborough három dologról ismert: a nagyon magas a napsütéses órák számához száraz klíma társul, a Sauvignon Blanc, és természetesen a festői Marlborough Sounds. Itt egy kis kitérő: Zátonyszerte használatos (olykor helytelenül, de történelmi okokból) fő- és tulajdonnévként a sounds. A sounds alapvetően az olyan területeknél használatos, ahol a tenger és a szárazföld találkozik, méghozzá úgy, hogy a partvonalat hegyes-völgyes domborzat jellemzi, s a tenger betör a szárazföld belsejébe a hegyek között. Ránézésre a fjordok és a soundok nagyon hasonlóan festenek, azonban mégsem tehető egyenlőségjel a két kifejezés közé, ugyanis a két geológiai alakzat teljesen másként keletkezett. A fjordokról ugye tudjuk, hogy gleccserek vájtak völgyeket évmilliók alatt a sziklákba, amit aztán elöntött a tenger. A sound-ok ugyanakkor a vulkáni tevékenység során kialakult hegységek megsüllyedésével keletkeztek: a hegycsúcsok a vízszint fölött maradtak, a völgyeket viszont elöntötte a tenger/óceán.
Szóval a Marlborough Sound két legfőbb "víznyelve" a Pelorus és Queen Charlotte sound. Előbbi központja Havelock városa, utóbbié pedig a már említett Picton. Előbbi kicsit távolabb van mindentől és épp ezért érintetlenebb, utóbbi populárisabb és könnyebben elérhető ugyan, de nem kevésbé gyönyörű.
A Queen Charlotte Sound betúrázható lábon is, de a maga 71 km-es hosszávval egy 3-4 napos túra lenne, all in. Lehetőség van viszont vizitaxi használatára is, ami elvisz a Queen Charlotte Track bármely pontjára, és vagy vissza lehet sétálni, vagy pedig egy másik pontban, meghatározott időben felkapnak és visszavisznek Pictonba jól. Itt egy halom vizitaxi elérhetősége.
Az útvonal legszebb részének a Ship Cove és Furneaux Lodge közti részt írják elég sok helyen. Ez a rész hozzávetőlegesen 15 kilométeres gyaloglást jelent, átlagosan kb. 4,5-5 óra alatt megtéve, de a hajókázással együtt majd' egy teljes napi elfoglaltságot jelenthet, a lentihez hasonló kilátással végig a túra mentén. Nájsz.
Innen a Queen Charlotte Drive-nak elkeresztelt úton érdemes tovább indulni Havelock-on keresztül Nelson városa felé. Az út kb. 2-3 óra lehet, de nem a távolság (ami csupán 110 km), hanem a fotostoppok nagy száma miatt. Kilométerenként ütközik ugyanis az ember fia és lánya egy 'lookout' táblába, amelyeket aztán hülyeség lenne kihagyni. Íme:
Havelock település egyébként a világon egyedül Új-Zélandon honos green-lipped mussel (zöld-tarajos kagyló) kitermeléséből él. Itt ipari mennyiségben szaporítják ezeket az állítólag nagyon ízletes jószágokat. Érdemes lehet tehát megállni egy kis gasztro élmény miatt is - már aki fogékony az ilyesmire ugye. _o/
Ha Pictonból nyugat helyett dél felé indulunk, Blenheim (Marlborough régió legnépesebb városa: 27e fő) irányába, kb. 150 km vezetés után jutunk el Kaikoura-ba. Maga az utazás is elég impresszív: végig a state highway 1-en vezet, amit balról a Csendes óceán, jobbról pedig impresszív hegyvonulatok kísérnek végig. Útközben olyan dolgokba is lehet akadni, mint a Lake Grassmere-i sólepárló létesítmény, mely medencéinek elég pszichedelikus színe van (olyan algákat használnak a lepárláshoz, amik napfény hatására ilyen fura színűek lesznek. Lásd még: Vörös tenger). Akármilyen szép is a táj, erre az útra nem igaz a közmondás, a cél sokkal érdekesebb ugyanis, mint maga az út, mivel Kaikoura-ában valami egészen elképesztően egyedülállót láthat vagy művelhet az érdeklődő túrista.
A város nevének maori jelentése már árulkodó lehet (kai = enni, koura = homár), szóval kitalálhatatlan, hogy mi a fő gasztro-látványosság, amit a város nyújtani tud. A túristák viszont nem-, illetve nem csak ezért jönnek, hanem mert a világon egyedülálló módon itt garantáltan lehet látni ámbrás cet-et in-action, nem is akármilyen környezetben.
Ha ez még nem lenne elég, akkor természetes közegükben lehet fókakolóniákkal nulladik típusú találkozást átélni, hatalmas delfinrajokat lehet unalomig bámulni úszás közben, sőt a vállalkozókedvűek akár úszkálhatnak is együtt az egyes nézetek szerint a világ legintelligensebbnek hitt állataival, akik simán leállnak játszani az emberrel, mielőtt tovaúsznának. Hát ezt tuti kipróbálom, mekkora jó már! :)
Marlborough-ról most ennyi, a következő bejegyzés Nelson-ról és környékéről fog szólni. Ja és... thanks for all the fish!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése