Látnivalók 13. - Nelson I.

A déli sziget legészakibb régiója Nelson, vagy Nelson-Tasman. A diferenciálás oka az, hogy a régió központja az azonos nevű település, amely a déli sziget második legrégebbi települése és a déli sziget kultúrális és gazdasági gócpontja. Nelson a kézművesség központja is. Érdemes meglátogatni a helyi piacot, ahol szombat délelőttönként a térség apraja-nagyja képviselteti magát, mindenféle handmade dologgal, sőt a vállalkozókedvűek saját kezűleg is elkészíthetik ajándéktárgyaikat. Lehetőség van itt szobrászkodásra, üvegfújásra, kagyló- és fafaragásra, stb. Nelson nevezetés még ízletes borairól is.

A régióban 4 jelentősebb park található, az Abel Tasman Nemzeti Park, a Nelson Lakes Nemzeti Park, a Kahurangi Nemzeti Park, valamint a Richmondi hegység.

Az Abel Tasman park a Nelsonnal összenőtt településtől, Richmondtól északra található és mivel átlagosan több, mint 2000 a napsütötte órák száma egy évben, ezért Új-Zéland egyik legkellemesebb klímájú területe.
A parkba autóval nem lehet behajtani, kizárólag gyalog lehet caplatni. Jó, mondjuk ez csak féligazság, mert pl. kajakkal is be lehet barangolni a területet, de itt is lehet vizitaxikat fogni, elvitetni magunkat, majd visszasétálni. Négy megközelítési lehetőség van, ezek közül a legközkedveltebb a déli bejárat: Marahau. A másik háromhoz egyébként nem végig aszfaltozott út vezet, mindenhol van egy rövidebb-hosszabb szakasz, ami csak murvás. (Wainui - 2 km-, Totaranui - 13km-, Awaroa - 12km murva)

Úton Pictonból Marahau felé haladva kb. 170 km után Kaiteriteri nevű kis tengerparti településtől 7km- re található a közönségkedvenc Split Apple Rock nevű fura természeti képződmény, amely azért szerintem eléggé vicces, és persze must see, főleg egy almarajongónak. :)

Az Abel Tasman park a zátony legkisebbike, ugyanakkor sokak szerint az egyik leglátványosabb nemzeti parkja is. Két fő túristaútvonal az inland és a coast track.
Az inland track a park belsejébe vezet, teljes hossza 38 km és 3-4 nap alatt szokták teljesíteni. Az út hegyi túrának tekinthető, ugyanis a tenger szintjétől egészen 1200 méteres magasságig visz fel.
A coast track nevéből következő módon végig a part mellett vezet, ahol öblök, homokos tengerpartok, valamint fákkal borított dombok váltják egymást. Maga a teljes útvonal 54,4 km, és átlagosan 3-4 nap alatt teljesíthető túra.
Egy napos verziónak érdemes a Marahau-Anchorage útvonalat bejárni, amely 12,4 km és 4 óra alatt teljesíthető (egy irányban). Ha nem szeretnénk oda-vissza ugyanazt az útvonalat bejárni, akkor érdemes igénybevenni a vizitaxit, amely Marahau kikőtőjéből indul és kb. 40 NZD-ért elvisz az Anchorage-ig, sőt egy picit tovább is.
És érdemes is tovább menni, mégpedig a könnyen megjegyezhető nevű Torrent öböl északi csücskéig, ugyanis onnan visszafelé sétálva kb. egy órás kitérőt érdemes tenni és elsétálni a Cleopatra's pool-nak keresztelt, rendkívül csúf termélszeti alakzathoz, mert már az oda vezető út sem gyenge. Íme

Marahau-tól visszfordulva dél felé, majd a 60-as számú, Takaka Hill Highway-nek keresztelt útra hajtva lehet tovább haladni észak felé (Tehát az egész Abel Tasmant megkerülve), miután az út megmássza a névadó Takaka dombságot.

Az egyébként nem túl hosszú út időben mégis megnyúlhat, ugyanis az aszfaltcsík mentén lépten-nyomon lookout-ok vannak kialakítva (és kitáblázva), remek rálátást biztosítva a Takaka domságra, valamint a Takaka völgyre.
A Takaka dombság anyaga egyébként márvány, úgyhogy az időjárásnak, valamint a hathatósan közreműküdő, nagy számú víznyelőnek köszönhetően remek karsztjelenségek alakultak ki a hegy gyomrában: Itt található a Ngaura Caves és a Harwood's Hole, amely elég tekintélyesnek mondható a maga 357 méteres mélységével (ezen belül is 183 méter abszolut függőleges ereszkedés - ezzel egyébként rekorder is a barlang, kép jobbra). Már az is beszédes, hogy maga a barlang felszíni bejárata is egy 50 méter sugarú kör.

Háát, helló barlangászok! ;)

A Kahurangi hegység és az Abel Tasman között húzódó Takaka völgyben vezet tovább az út észak felé. Az első megálló majdnem a Takaka folyó torkolatánál fellelhető, vicces nevű Pupu Springs. Valódi neve a már kevésbé egyszerűen kimondható Te Waikoropupu Springs. A hely maga egy kis folyó, tavacska, fákkal körülvéve. Alapvetően egyébként két dologról nevezetes: a források valami eszméletlen mennyiségű vizet ontanak magukból (ez a kevésbé érdekes és látványos), valamint, hogy a világ legtisztább friss vize csordogál itt. Valamilyen technikával azt sikerült kimutatni, hogy vízszintes irányban 63 méter távolságra lehet ellátni Pupu Springs vizeiben. Szép, azt a pár kilométert megéri szerintem.

A Pupu Springs-i kitérő után az út északnyugatnak veszi az irányt, és meg sem áll egészen Collingwood-ig. Az útvonal végig a festői szépségű, fehér homokos tengerpartokkal csipkézett Golden Bay öböl mentén vezet.

Collingwood után már csak alsóbbrendű út visz tovább északra a Farewell Spit-hez. A Farewell Spit, avagy búcsúköpés egy 30 km hosszú, a Tasmán tengerbe benyúló vékony földnyelv és már több mint 70 éve természetvédelmi terület az itt telelő számos madárfaj miatt. A vékony földnyelv észkai peremét rengeteg homok borítja a tenger és a szél folyamatos munkájának köszönhetően, homokdűnékben manifesztálódva. Az elkövetkező 5 évben egyes becslések szerint akár 2 km-t is hosszabbodhat a félsziget, keleti irányban. A déli rész kicsit stabilabb, itt már telepedett meg növényzet. A félsziget végén van egy világítótorony, de oda kizárólag szervezett utak keretei közt lehet eljutni, a pórnép a félsziget kezdeti szakaszán nézelődhet csupán.

Mindössze 7 km-re a Farewell Spittől nyugatra újabb földi paradicsomra bukkanunk majd, itt van ugyanis a Wharariki beach, ami egy meseszép, ámde szinte kihalt tengerpart, furcsa sziklaalakzatokkal a vízben, fókákkal, kiwikkel, hófehér homokkal.

A következő park a sorban a Kahurangi Nemzeti Park, amely nagyrészt érintetetlen, szabadon burjánzik a növényzet és az állatvilág. Egy nevezetesebb túraútvonal viszont keresztülvezet a parkon, ez pedig a Heaphy Track, amely a maga 78 kilométeres hosszával elég tekintélyesnek mondható és Takaka településről egészen a nyugati parton található Karamea-ig visz, ahonnan a State Highway 60 indul dél felé. Karamea egyébként érdekes hely, a közelben van (25km) az Oparara medence, ami egyrészről érintetlen szubtrópusi dzsungel, másrészt mivel mészkőből van, ezért az idők során az Oparara folyó hatalmas alagutakat vájt magának a hegyek gyomrába. A két legnevesebb az Oparara Arch és a Moria Gate Arch, előbbi alant.