AS 3112

Aki már tette ki a lábát Magyarországról, az nagyjából tisztában van vele, hogy az elektromos hálózatok különbözőek a világ különböző tájain. Annyiban persze egyeznek, hogy valamennyi ország szinuszos váltóáramot használ a lakossági berendezések üzemeltetéséhez, azonban az effektív feszültség és a frekvencia országonként eltérő lehet. A két általános feszültségintervallum az Észak-Amerikára jellemző 110–127 V és az eurázsiai 220–240 V. A frekvencia 50 Hz (Európában) vagy 60 Hz lehet. A folyó áramon túl a dugaszok és aljzatok is számos variációt mutatnak.

A világon összesen 13 betűvel jelölt szabvány létezik arra, hogy az aljzatok és a dugaszok milyenek lehetnek, azonban a szabványokon belül is lehetnek kisebb eltérések, amelyek a más szabványokkal való kompatibilitást akadályozhatják.

Magyarországon valamennyi konnektor F szabványú, oldalt földelt. Ezekbe általában gond nélkül lehet bármilyen földeletlen, C szabványú dugaszt is dugni, kivéve a régi eszközöket, amelyek kör alakú dugasszal rendelkeznek. A legtöbb újonnan gyártott földelt készülék mind a magyar-német F, mind a francia-lengyel E szabványt támogatja. Sok a betű? Nézzük mit jelentenek ezek.

Az F típus a Magyarországon legelterjedtebb aljzatszabvány, amely kétoldali földelést tesz lehetővé. A földelt készülékek mind ilyen dugóval rendelkeznek Magyarországon.
A szabvány a világon még számos helyen működik, Európa legnagyobb részén, Oroszországban és Dél-Koreában.

A C típus az "Europlug" néven ismert, nem földelt csatlakozó, a Szovjetunióban, az egykori keleti blokkban, és Nyugat-Európában használatos, továbbá használják még egykori francia és brit gyarmatokon is. Lábai bizonyos országokban 4 mm-esek, míg máshol 4,8 mm átmérőjűek, ezért nem teljesen kompatibilisek egymással.

Az E típus a nálunk megszokotthoz hasonló rendszer, de a lábai polarizáltak és a földelésről egy, az aljzatból kiálló láb gondoskodik, ami a csatlakozón lévő nyílásba illeszkedik. Elterjedt Franciaországban, Belgiumban és Lengyelországban. A nem földelt C típusú csatlakozó gond nélkül belemegy.
Létezik egy hibrid változata, ami az egész kontinentális európában használható, ez látható jobb oldalt.

Azt tehát már tudjuk, hogy a magyarországi áram 230 V feszültségű és 50 Hz frekvenciájú, a csatlakozóaljzat pedig F, C és E típusú lehet. Na de mi a helyzet Új-Zélanddal, Malájziával és Szingapúrral?

A jó hír az, hogy Malájziában és Szingapúrban azonos a szabvány, már ami a dugaszt és aljzatot illeti. Itt G típusú aljzatot használnak, ami egyébként az Egyesült Királyságból származik, három szögletes lábbal rendelkezik, polarizált.
A rossz hír viszont az, hogy nem ilyen jó a helyzet a hálózati feszültség esetében, ugyanis Malajziában a 240V/50hz az elterjedt, míg Szingapúrban a 230V/50hz. Természetesen a modern eszközök már bírják-, és tökéletesen működnek ilyen feszültségen is, de azért használat előtt mindenképpen ellenőrizni kell.

Új-Zéland természetesen teljesen más tészta. Bár a hálózati feszültség itt és 230V/50hz, az itteni konnektorszabány azonban teljesen más, mint amit a világ nagyobbik részén használnak.
A zátonyon az ausztráliából származó AS3112, avagy I típusú konnektor aljzat az elterjedt (Érdekes, hogy pl. Argentínában és Kínában is ilyen aljzatok találhatóak.), tehát még csak véletlenül sem harmonizál az előzőekkel.

Szerencsére manapság már könnyen beszerezhetőek a szükséges átalakítók itthon is, de az adott ország repterein is megvásárolhatjuk őket. Persze aranyárban.

Itthon azért valamivel jobb a helyzet, lehet beszerezni univerzális átalakítókat, amiket hatjogatva/tekergetve (gyermekkori legófelhasználók előnyben) egész sok konnektoraljzat-típust le tudunk fedni. A másik lehetőség adapter-szettek vásárlása, ami egy 6-8 féle átalakítót tartalmazó csomag, amiből aztán azt viszünk magunkkal, amelyik átalakítóra éppen szükségünk van.