Az út az Alpine Pacific Triangle-ből már ismerős Amberley-ből indul, s Rangiora-n keresztül vezet Oxfordig (helyi mezőgazdasági központ, a Canterbury síkság kellős közepén), majd a Mount Hutt (síparadicsom) lábai előtt kanyarog, s végül a Mount Somers (túraparadicsom) után a Rangitata folyón átkelve ér Geraldine-be, ahonnan lehet tovább haladni dél felé, vagy elfordulni nyugatnak, a sokkal izgalmasabb Mount Cook irányába.
Szóval az első megálló a 2190 méter magas Mount Hutt, ahol az egész déli félteke legrégebben üzemelő-, minden évben kinyitó-, majd 4 négyzetkilométeres sípályája fekszik. A síszezon júniustól októberig tart, ám ezen az időszakon kívül be lehet járni az itt található remek kis sétaútvonalakat jól. Az útvonalak közül a legszebbnek a Scotts Saddle Track-et tartják, amely Hutt hegy gerincére kaptat fel, majd azon halad végig, s oda-vissza mindösszesen 5 óra alatt megjárható a 9 km-es út. A túra különlegessége, hogy úton-útfélen nő vadon a rhododendron, ezzel különleges hangulatot adva a tavaszi hegyoldalnak.
A Mount Somers egy másik unalmas hegy, bár azért mégiscsak egyedi itt, mert kialakulását tekintve vulkanikus eredetű, és emiatt teljesen más flóra és fauna lelhető fel itt, mint a Déli-Alpok többi részén.
Az Mount Somers egyik legnépszerűbb túraútvonala a nem kicsit szép Sharplin Falls-tól (jobbra) induló Mt. Somers Track, ami nagyjából 12 kilométer hosszú, és a prospektusok egy irányban 7 órának írják. Lehet természetesen ugyanazon az útvonalon visszafelé is menni, de körtúrát is lehet tenni - viszont ez esetben az utat már 2 naposnak írják, egyetlen nap alatt nem hiszem, hogy megugorható. Több napra tervezett túra esetén megszállni az útvonal mentén található két menedékház valamelyikében lehet: a közelebbi Pinnacles Hut-, vagy a távolabbi Woolshed hut-ban. Az Woolshed környékén van az alábbi függőhíd is - vagány.
Tovább haladva a 72-esen dél-délnyugat felé, a következő érdekesebb hely a Rangitata folyó túlpartján fekvő, 770 négyzetkilométer kiterjedésű Peel Forrest Park, melynek története az 1800-as évek végi fakitermelési lázzal kezdődött. Akkoriban ugyanis a terület a hatalmas Totara fáknak adott otthont, aminek a kitermelése sok embert szép summákhoz juttatott anno, ugyanis ezek a fák a Kaoirhoz (erről már volt szó korábban, Auckland-től északra a Waipoua erdőnél) hasonló méretekkel bírtak: a törzsük átmérője nem ritkán meghaladta a 3 métert. Ímhol.
Egészen 1908-ig pusztították a fákat szorgosan egész 'zélandszerte, amikor is véget ért a fa-boom, mert közben az ausztráliai fakitermelés és import sokkal olcsóbbá vált az új-zélandinál, ezért a Peel forrest-beli baltahasználat abbamaradt, s 1909-ben a területet nemzeti parkká is nyilvánították jól.
Sokak szerint ez a terület hasonlít napjainkban legjobban arra, ahogyan Új-Zéland kinézhetett évszázadokkal ezelőtt. Itt nincsennek ugyanis behurcolt növényfajok, kizárólag őshonosak lettek visszatelepítve az irtás után. Fontos megemlíteni, hogy a területen több, mint 30 különböző páfrányfaj él és virul, ezzel egyedi látványt kölcsönözve az erdőnek. Már amennyire a páfrányok önmagukban érdekesek lehetnek. :)
Lassan már meg sem kellene említenem, de természetesen ez a terület is bejárható keresztül-kasul. Vannak itt szép vízesések (Emily falls, Rata falls), valamint megmászható csúcs is: Little Mt. Peel. (1311 m), érdemes lehet itt egy rövidebb sétát tenni tehát.
A tó déli csücskében fekszik az azonos nevű település, amely a környék turisztikai központja, de ami tök érdekes az az, hogy mivel a település hegyek között fekszik, s az összes nagyobb város viszonylag messze található innen, ezért a fényszennyezettség kimondottan alacsony. Ez a tulajdonsága teszi a helyet az egész déli félteke legjobb éjjeli égbolt mefigyelési pontjává, s ezért épült a tó partján álló Mount John hegyre egy csillagvizsgáló is. Ide persze fel s lehet sétálni egy könnyed kirándulást téve, mindössze 3 óra leforgása alatt, oda-vissza.
A fenti képen egyébként a tó partján álló Church of the Good Shepherd látható (Jó Pásztor Templom). És hát.. vinnem kell/szereznem kell egy állványt majd kinn.
A következő részben lezárjuk a Canterbury régiót, és megyünk tovább, az izgalmasabb dolgok felé. Stay Tuned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése