Látnivalók 22. - Fiordland

Végre a Fiordland. Nagyon vártam már, hogy egyrészt eljussak ide a bloggal, másrészt, alig várom, hogy végre a saját szememmel láthassam ezt a csodát. Igen, csodát, mert ezt a vidéket sokan emlegetik a világ nyolcadik csodájaként, - hozzáteszem - teljes joggal. Na de mi is ez?

A Fiordland Új-Zéland déli szigetének-, azon belül is Southland régió nyugati oldalán fekvő terület, amit a déli-alpok hófödte ormain kívül mély tavak, és az óceán által elöntött, meredek-falú nyugati völgyek uralnak.

Szóval a fjordok, amelyeket néha sound-nak neveznek - tévesen (erről már volt szó egy korábbi bejegyzésben). A legnépszerűbb kétség kívül a Milford Sound, bár nálánál sokkal nagyobb és több ággal rendelkezik a Doubtful Sound. A Fiordland-ban zúgnak a több ezer (!) vízesés mellett a Browne és a Sutherland vízesek, amelyeket az egész világon a legmagasabb vízesésekként tartanak számon. Ha ennyi nem lenne elég, itt terpeszkednek Új-Zéland legmélyebb tavai is, a Lake Hauroko, a Lake Manapouri és a Lake Te Anau. Fontos megjegyezni, hogy az egész Zátonyon ezen a területen esik a legtöbb csapadék.

Szóval egész egyszerűen ez a valami úgy néz ki, hogy több mint ezer méter magas hegyek emelkednek ki a tengerből, és a rengeteg csapadéknak köszönhetően számos állandó és időszakos vízesés zuhan a hatalmas hegyekről a mélybe, miközben a hósipkás csúcsok a felhőkön túl nyúlnak. Elképesztő lehet.

A Fiordland-nek alig van állandó lakója. Még a maorik sem nagyon telepedtek meg itt, kizárólag időszakosan jártak ide halászni-vadászni. Napjainkban sincs ez másképp, bár manapság már az egész terület egy hatalmas nemzeti park (Új-Zéland legnagyobbika, a Fiordland National Park). Már az is beszédes, hogy a térség legnagyobb városa, Te Anau is csak 1800 lakossal bír (bár kb. plusz 3000 ágy áll a túristák rendelkezésére).

A Queenstowntól kb. 170 kilométerre fekvő (útközben végig szép táj, de semmi kiemelendő) Te Anau a park kapuja, az azonos nevű tó keleti partján fekszik. A Lake Te Anau a déli sziget legnagyobb tava, s egész Új-Zéland második legnagyobbika, a maga 344 négyzetkilométeres vízfelületével.  A tó hossza észak-déli irányban 65 km, de már ide is három fjord csatlakozik be nyugatról: az északi-, a déli- és a középső fjord, így alakul ki a tó fésű-szerű alakja. A településsel szemben, a tó túloldalán pedig már 1700 méter magas csúcsok magasodnak.

Te Anau a tavon és a kilátáson kívül még három dolog miatt lényeges:
- rendkívül forgalmas hajókikötő,
- innen indul az autóút Milford Sound irányába,
- Te Anau-val szemben, a nyugati parton található a Te Ana-au barlangrendszer.

Kezdjük a végén. A barlangrendszert 1948-ban, 3 évnyi keresgélés után fedezte fel Lawson Burrows, s később jelentős túristamágnessé is vált, mivel ebben a mészkőbarlangban is bőven éldegélenk a világító kukacok, a glowworm-ok, amiket meg is lehet nézni. Szintén beszédes, hogy a barlangot auróra néven is csúfolják. A Real Journeys szervez egyébként csónakos utakat a barlangba, a kb. 3 órás barlangi hajókázásért, nézelődésért 70 doleszt kell fizetni / fő.

A következő a sorban a Milford Sound. Az a fjord, ami 2008-ban az első helyen végzett a világ top látványosságainak listáján. A fjord 15 kilométerre nyúlik be a sziget belsejébe, ahol minden oldalról legalább 1200 méteres, esőerdő-borította hegyek veszik körül. Élővilágát tekintve az őshonos madarakon kívül, az immár unásig emlegetett fókák, pingvinek, delfinek mellett esetenként bálnákat is lehet látni.
Ami viszont érdekes, hogy az évi 7 méter csapadéknak köszönhetően valahogy a sós víz fölött önálló réteget alkot az édesvíz, az erdőkből kimosott tápányag miatt mélybarna színnel és fura fénytörési mutatókkal. Ennek köszönhetően, s mivel meglehetősen nyugodt a víz, már 8-9 méterre a felszíntől mélytengeri élővilággal találkozhat a látogató, amit egy úszó obszervatóriumból lehet megsasolni.

Persze a Milford Soundnál már a partról sem piskóta a látvány, azért érdemes befizetni a számtalan hajókirándulás közül egyre (vagy tengeri kajak túrára) s közelről megnézni a vízeséseket, a hatalmas hegyeket, az elképesztő látványt. Valamiért sokan azt képzelik, hogy a Milford Soundnál egy komplett városka van, de ez nem igaz. Kikötő, néhány információs desk, utazócentrum és pár házikó az egész.

Kattra nagyobb

Az út Te Anau-ból a Milford Sound-ig 117 km, de nem érdemes végigrohanni rajta. Ja és itt kell megjegyeznem, hogy sem Milford Soundnál-, sem pedig út közben nincs benzinkút, ezért Te Anau-ban mindenképpen tankolni kell. Szóval az út.
A fentihez hasonló környezet kb. garantálja, hogy kilométerenként megáll az ember fényképezgetni, de azért van pár dolog, ahol érdemes lehet egy picit hosszabb pihenőt is beiktatni.

Az első megálló az 58. kilométernél Mirror Lakes, ami igazából egy út menti rendkívül nyugodt vizű kis tavacska, szépen tükröződő hegyvonulatokkal (Earl hegység). Persze csak ha szerencséd van és nem fúj a szél.

A következő megálló 84 kilométernél a The Divide, ami két népszerű több napos túraútvonal találkozásánál fekszik és fel van húzva egy kis menedék is. Innen két érdekesebb sétára is lehetőség van.

Az egyik a Key Summit Track, ami oda-vissza mindössze 3 órás séta és a 919 méter magasan fekvő kilátópontra visz fel (500 méterről). Az út egy része egyébként a Routeburn track része is, csak kb. az utolsó 20 perc tér le a népszerű ösvényről, hogy megmászhassa a Key Summit-ot, ahonnan nagyszerű a panoráma a környező csúcsokra: a Humboldt és Darran csúcsaira.

A másik útvonalhoz le kell térni kb. 1 kilométert a Milford Road-ról a Hollyford road-ra, ahonnan a Lake Marion (vagy Marian) walk indul. Nemsokára egy függőhídon kel át az útvonal a Hollyford folyón, hogy aztán sűrű esőerdőn keresztül folytassa útját vízesések mentén az utolsó, picit meredekebb szakaszhoz, amely már a növényekkel borított részektől magasabbra vezet, egyenesen a Marian tó partjához és ehhez a látványhoz. Az út oda-vissza mindössze 3 óra.

(A Key Summit Track-nél szereplő képen pont az ott látható két hegy között fekszik ez a tó.)

Már majdnem a Milford Sound-hoz érve, egész pontosan 10 kilométerre onnan, a Homer alagút nyugati kijáratánál található a The Chasm nevű hely. Ez a 20 perces séta megmutatja, hogy az itt hulló rengeteg csapadék, pontosabban a csapadék miatt kialakuló, gyors sodrásű patakok vízesései milyen erőteljes munkát végeznek a sziklákon. Fura alaku, lyukacsos márványkövek, egy pár méter szűk szurdok, ami fölött függőhidakon lehet sétálgatni.

A fiorland nemzeti park 14 fjordja közül a második legnagyobb, a Doubtful Sound keletkezése ugyanúgy történt, mint az összes többi fjordé: gleccserek, jég által koptatás, stb. Ennek ellenére mégis soundnak hívják ezt is, holott nem is a jégkorszak után megemelkedett tenger által elöntött völgyekről van szó.
Méretét tekintve háromszor hosszabb a Milford Sound-nál és kb. tízszer akkora a vízfelülete is. Három oldalsó ága van, melyeket "arm"-nak, azaz "kar"-nak neveznek. Ezek az "arm"-ok a Crooked-, Hall- és a First Arm.
A Doubtful Sound legmélyebb részén 430m-es a vízmélység, bár a fjord tengeri bejáratánál zátonyok miatt a víz csak 90 m-es. Mivel a fjordok között tengervíz (is) folyik, ezért természetesen az apály-dagály mozgás itt is van, viszont ez csak 2.5-3 méter.

A fjord legkönnyebben a Te Anau-tól 22 kilométerre délre fekvő Manapouri településről közelíthető meg, amely az azonos nevű tó, a Laka Manapouri partján fekvő kis város. A tónak négy "arm"-ja van: North-, South, West és Hope Arm. Ez a tó más miatt is érdekes, egyrészt mivel nagyon szép, szigetekkel tűzdelt (34 sziget, ebből 22-n növényzet is van), háttérben gyönyörű hegyekkel, másrészt pedig mert a tó feneke alatt (!) található a Manapouri vízerőmű a West Arm-ban.

Ez az erőmű a Manapouri-tó és a 176m-rel mélyebben - ugye pontosan a tengerszinten - fekvő Doubtful Sound közötti szintkülönbségét használja ki elektromos áram generálásának okán. Az erőművet 1963 és 71 között építették és Új-Zéland egyik legászabb mérnöki projektje volt. (Értelemszerűen a Manapouri-tavat a Doubtful Sound-dal összekötő, több csatornás, föld alatti alagútrendszeren átfolyó vízmennyiség generálja az energiát.) Itt egy sokatmondó kép:

Ami sokkal lényegesebb Manapouri-ban az erőműnel, hogy itt lehet befizetni különböző trip-ekre a Doubtful Soundra, ami azért jobb ilyen szempontból, mint a Milford, mert nyugodtabb, kevesebb a túrista is. A legnagyobb királyság az overnight trip (hajónalvós móka) a Doubtful Soundba. Itt először kis hajóvál átvisznek a Manapouri tavon a West Arm végéig, az erőmű kikötőjéban buszra pakolnak, amivel 45 perces zötykölődés következik, a Wilmots Pass-on keresztül a Doubtful Sound egyik armjának végébül ülő kikötőzhöz, a Deep Cove-i kikötőhöz
Innen indul a mindössze 70 fővel kifutó kis hajó, amely a nap hátralevő részében, valamint másnap reggel jól bejárja a Doubtful Sound nagy részét. Nagyon sok helyen írják, hogy mindenképpen érdemes tejelni, mint a szopósmalac és kifizetni azt fejenként kb. 400 dodó körüli összeget, mert az élmény életre szóló, a látvány lélegzetelállító. Állítólag, ha az északi szigeten megcsináltad a Tongariro Alpine Crossingot, valamint behajóztad a délin a Doubtful Soundot, akkor már nem fogsz úgy elmenni Új-Zélandról, hogy hiányérzeted marad.

Meghiszemazt!


disclaimer: nem direkt keresem a giccses képeket, de qrvanehéz találni olyat bármiről NZ-n, ami randa.