Látnivalók 17. - Canterbury IV.: Aoraki Mt. Cook

A Tekapo tó után a 8-as úton továbbhaladva a következő megálló Pukaki, a kis település, ami Lake Pukaki partján fekszik.
A Lake Pukaki-t a Tasmán folyó táplálja, ami pedig két gleccser olvadékából fakad a Déli-Alpok lábainál: a Tasman- és a Hooker gleccseréből. A tó valaha a déli végén tovacsordogált a Pukaki folyóba, de persze az ember ide is betette a lábát, és duzzasztógátat épített, s a Pukaki-, de még a Tekapo vizét is megcsapolták és energiatermelésre használták fel (ez egyébként általános probléma Új-Zélandon: a hegyeket és az erdőket már védik, de a folyókat és tavakat meglehetősen kizsákmányolják, ezzel megzavarva a folyók és a környező erdők élővilágát egyaránt).

Pukaki után bár a 8-as út Délnek fordul Twizel (és kicsit távolabb Queenstown) városa felé, de mi mégis inkább északnak fordulunk a tó mentén a 80-as úton, a kb. 60 km. -re fekvő Mount Cook nevű faluig, ami a Mount Cook nemzeti park szíve. A Pukaki mentén haladva már látszanak a 3000-es csúcsok, ezzel előjelezve, hogy mi vár az utazóra.

A Mt. Cook nemzeti park 700 négyzetkilométeres területének a 40%-át gleccserek borítják. Új-Zélandnak húsz 3000 méternél magasabb hegycsúcsából 19 a parkban fekszik, és a 2000 méter feletti csúcsok száma valami egészen elképesztő: 140. Mind közül a legmagasabb a Mt. Cook, vagy maori nevén Aoraki. Érdekes, hogy a Déli-Alpok hegyei viszonylag fiatalok (kevesebb, mint 10 millió évesek) és mind a mai napig a növekedési fázisukban vannak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy évente 5-10 mm-el emelkednek. A parkot 1953-ben alapították, s napjainkban már a világörökség része, csakúgy mint a park központjában található Mount Cook Village, ami egyrészt szálláslehetőséget biztosít az utazókat, valamint a park túraútvonalainak kiindulópontja is.

A Kea Point Track egy könnyed kis délutáni túra, a falutól mindösszesen 2 óra oda-vissza, egészen a Mueller Gleccser által lehordott törmelékből képződött falig, ahol egy kilátópont van, remek rálátást biztosítva a Mueller gleccsertóra, a Footstool- és Sefton hegyekre és magára a Mt. Cookra is. A Kea Point Track kb. feléig el lehet menni autóval is, s le lehet tenni a White Horse Hill -nél taláható parkolóban, innen csak 1 óra az út, oda-vissza. Az út cserébe viszont nem aszfaltozott.

Kattra nagyobb

A park legnépszerűbb útvonala, a Hooker Valley Track a Kea Point Track felénél található parkolótól indul, s oda-vissza mindösszesen 3 óra alatt bejárható. Az útvonal a Mueller gleccsertavat a Kea Point Track-kel ellentétben keletről kerüli, s halad tovább északkelet felé, egészen a Hooker tóig, ami a Hooker Gleccser végében fekszik. A tavon az év minden részében a gleccser jégfalából leszakadt jégtáblák úszkálnak, mindezt az elképesztő magasságú hegyek előterében. Az útvonal érdekessége egyébként, hogy kétszer is átszeli az út a tóból induló Hooker folyót, s mindkétszer a lentihez hasonló függőhídon.  Impresszív.

Ha a faluból nem északra, hanem északkeletre indulunk el, akkor nem csak a Hooker, hanem a Tasmán gleccser völgyét is be lehet járni. Azaz, kicsit pontosabban szólva: autóval el lehet menni majdnem a Tasmán Gleccserig (8km, ez sem aszfaltozott út), s ott lehet sétákat tenni. Az autóút a Blue Lakes -nél ér véget (ami hajdanán tényleg kék-, és tényleg tó volt, manapság már inkább zöld-, és inkább csak tavacska), innen lehet tovaindulni gyalogosan. Amennyiben észekkeletre indulunk, a Tasman Glacier View felé (1 óra, oda-vissza), meg lehet nézni oldalról a Tasmán Gleccsert, mert ki van alakítva az útvonal végén egy kilátó, amennyiben viszont kelet felé megyünk, el lehet sétálni a gleccsertóhoz (45 perc oda-vissza), s megcsodálni az úszó jéghegyeket.

A Mueller Hut Track, azaz a Mueller menedékházhoz vezető útvonal a falutól nyugatra indul el, s a tengerszint felett 762 méterről visz fel egészen az 1800 méteren fekvő házikóig, ahonnan 360 fokos panoráma nyílik a teljes környékre. Az útvonal kb. 5 kilométer hosszú, s emellett kb. 1000 méter szintemelkedést jelent. Egy átlagos állóképességű ember számára 3-4 órát írnak az út megtételére, egy irányban. Érdekesség, hogy bár a ház alapítását 1914-re datálják, mégis, a jelenlegi menedékház sorrendben az ötödik, ugyanis az előző négyet tönkretették a lavinák, s a mostani már egyáltalán nem ott van, ahol az eredetit megépítették.
Az útvonalat egyébként hivatalosan november közepétől lehet használatba venni a hóviszonyok miatt, s ekkor is le kell adni a helyi visitor center-ben, hogy mikor-, hová-, és kivel mentünk, valamint, hogy mikor fogunk érkezni (az idő letelte után elkezdenek keresni ugyanis).
Indulás előtt mindenképp tájékozódni kell a hóviszonyokról, a lavinahelyzetről, valamint természetesen a várható időjárásról.
A házban egyébként lehet aludni is, sőt érdemes is, mert fekvésének köszönhetően mind napkeltekor, mind pedig a napnyugtakor nagyszerűek a fényviszonyok. Az ottalvás ára 35 dolesz / fő / éj. Max 20 fő számára van hely.

Hát így.