A három szintes épület földszintjén a maori kultúrával kapcsolatos tárgyak és épületek voltak, valamint a környező szigetvilágot hajdanán benépesítő törzsek használati tárgyai. Érdekes volt látni a számtalan, szépen kifaragott lándzsát, maszkokat, evezőket, stb.
Ezen a szinten a legérdekesebb azonban mégis az a maori ház volt, melyet belül elképesztő mennyiségű és minőségű fafaragás díszített.
A másik kedvencünk a szintén itt kiállított maori harci kenu volt, melynek hossza kb. 30 méter volt, s kívül-belül gyönyörű faragások díszítették.
A maori pajzsok, maszkok, botok, sípok, s gyakorlatilag az összes maori fafaragás megérne egy-egy bekezdést, de ettől most eltekintenénk, csak néhány képet tennénk ide.
Nagyon szerettük még a maori törzsfőnökökről készült festményeket is. Elképesztő részletezettségűek voltak, s néhány 10 cm-ről is simán fényképnek tűntek.
Az első emelet amolyan természettudományi múzeum volt, ahol a helyi dolgok mellett lehetett dinócsontvázakat és az ilyen helyeken már megszokott dolgokat látni. Ami miatt ez a szint tetszett, az a vulkáni működéssel foglalkozó rész volt. A kiállított dolgok mellett építettek egy ide egy kis házat, kanapékkal tévével, lámpákkal, mindennel. No innen át lehetett élni egy vulkánkitörést élő egyenes adásban. A föld rázkódott, hatalmas volt a robaj, s amikor a vulkánkitörést követő füstfelhő elérte a virtuális ablakot, az egész ház beleremegett s elsötétült. Egész jó volt.
A másik jópofa dolog ezen a szinten az egyébként szerintünk gyerekeknek szóló rész volt. Itt mindenféle lepkéket, csótányokat, új-zélandi óriás weta-t lehetett látni élőben, mikroszkóppal szórakozni, ilyesmi.
A második emelet már inkább Új-Zéland történelmével foglalkozott, a maori ősöktől egészen a 2. világháborút követő eseményekig bezárólag. Érdekes volt látni, hogy milyen harcok dúltak a világ ezen részén is, valamint érdekes volt olvasni a háborút a győztes oldal szemszögéből. (v.ö.: nálunk mindenhol úgy hivatkoznak a 2. vh végére, hogy "véget ért a 2. világháború", itt pedig mindenhol a győzelmet harsogó feliratok tűntek szembe: "Győztünk!" stb.). Japán kapitulációjánál pl. szó sem esik a bombák által végzett pusztításról, sem pedig annak utóhatásairól, csupán annyit rögzítenek, hogy japán letette a fegyvert és ezzel Új-Zéland is visszavonta csapatait.
Itt volt még egy komplett falu felépítve az 1860-as évek-beli Aucklandből, kovácsműhellyel, kocsmával, gyógyszertárral, ékszerésszel, stb. Jópofa volt egy faluban sétálni egy múzeum belsejében.
Szóval bárki erre jár, mi is nyugodt szívvel ajánljuk az Auckland Domain szívében fekvő Auckland Museum-ot. Belépő gyakorlatilag nincs. Mármint van, de nem fix áras, te döntöd el belépéskor, hogy mennyit fizetsz érte, s ők ezt a pénzt, mint adományt kezelik. Egy bő fél napot bőven el lehet tölteni itt, de azt gondolom, ha az embert mindent rendesen megnéz és elolvas, 3 nap simán rámegy. Mi is eléggé elfáradtunk, pedig hát bőven nem olvastunk el mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése