Ma is érdekes volt, amikor nagypéntek lévén Auckland egyébként pezsgő belvárosa teljesen kihalt volt. A legtöbb üzlet zárva, ami meg nyitva volt, azt biztosra lehetett venni, hogy kínaik üzemeltetik, akik meg tesznek az egész húsvétosdira magasról. Auckland belvárosát elég jól bebarangoltuk az elmúlt pár napban, így a mai kihaltság még szembetűnőbb volt.
Az első néhány benyomásunk Auckland-del kapcsolatban az volt, hogy sokkal több itt a "ferdeszemű", mint a látszólag helyi lakos (direkt nem őslakost írtam.. maorik ugye). Ebből máris leszűrhető Auckland multikultúrális mivolta.
Erről jut eszembe, hogy az elmúlt 5 hétben mindenhol németekkel találkoztunk. Egész Új-Zéland német hablatytól volt hangos. Sokkal több német szót hallottunk szerintem, mint angolt. Néhány helyen már németül is ki vannak írva a dolgok. Furcsa, hogy ennyi német van itt.
Nade vissza Auckland-ra. A második benyomás az, hogy bér sosem jártunk San-Francisco-ban, Auckland mégis arra emlékeztet hosszú lejtős emelkedő utcáival, s utcák mentén magasodó toronyházakkal.
Az első nagyobb csavargásunk is azzal telt, hogy kerestünk egy könyvtárat és szap lassan körbejártuk a belvárost. Üzleti negyed, Sky tower, kikötő, harbour bridge, halpiac. Tettünk egy kisebb pihenőt a viaduct harbour-nál, ami azért érdekes, mert a kikötőben van egy gyaloghíd, amelyet a viszonylag sűrű hajóforgalom miatt elég nagy gyakorisággal nyitogatnak is. Vicces volt látni, hogy a sok idióta gyalogosnak mennyire nincs fogalma róla, hogy miért szirénázik a híd, amin épp sétál. Persze nagy betűkkel ki van írva 2 méterenként, hogy ha sziréna van, akkor neked nem kéne a hídon lenni, de nem, nem sikerült felfogni. Mindegy is, mi kintről mosolyogva figyeltük, hogy a hidat működtető jómunkásember hogyan hajkurássza le az embereket a hídról.
A következő nap pedig azzal telt, hogy bejártuk Auckland vulkánjait. Meglátogattuk a kb. 200 méter magas Mt. Eden-t, ahol napoztunk is pár órát. Egyébként egy egész szép nagy vulkáni kráter van a domb tetején, ami egyébként egy maori szent hely is. Épp ezért tilos lemenni a kráterbe, ugyanakkor tökéletesen körbe lehet séltáni. Nagyon szép a hely és körülötte a park is. Remek a kilátás is, tökéletes, 360 fokos a panoráma. Mondanom sem kell, hogy az időjárás jelentés nem jött be: mióta ideértünk szikrázó napsütés fogad minden áldott reggel és bár 22-3 fokokat írnak, tűző napon nagyon meleg van. Természetesen mi ezt egyáltalán nem bánjuk.
A Mount Eden után tettünk egy villámlátogatást a One Tree Hill nevű dombon, de ez az Eden után ez már közel sem volt annyira érdekes, hogy sokáig tudjon marasztalni minket, bár a dombot körülvevő park nagyon-nagyon szép és hatalmas fákkal van tele. Nem hiszem, hogy fél óránál több időt töltöttünk el itt. A Mt. Eden-hez hasonlóan itt is volt egy az auckland-i "önkormányzatot" szolgáló önkéntes, aki felhívta a figyelmnünket rá, hogy ne hagyjunk értéket az autóban (pláne nem szem előtt), mert nagyon gyakoriak itt az ilyen jellegű bűncselekmények. Látva a földön heverő szélvédődarabkákat mi hallgattunk is rá természetesen, de az autóhoz visszaérkezven nem történt semmilyen attrocitás.
Apropó maoriak. Vegyes benyomásaink vannak róluk. Ha most nagyon egyszerűen akarnék fogalmazni, azt írnám, hogy kicsit az otthoni kissebbségiekre emlékeztetnek. No nem a bőrszín az oka persze és nem is a törzsi tetoválások.
Az a pár hajléktalan, akiket eddig láttunk, mind maori volt. Az a pár rosszarcú, akiket utazásaink során láttunk a nagyobb városokba, mind maori volt. Amikor a tévében épp a hírek mentek és valamilyen erőszakos, vagy vagyon elleni bűntényről volt szó, az elkövető 75%-ban maori volt (ez utóbbi főleg annak tekintetében nyer értelmet, hogy Új-Zéland statisztikailag a világ egyik legbiztonságosabb országa).
Még Dunedin-ben mesélte Andi, hogy a külföldiek számára is nehezítik a helyzetet az őslakók, ugyanis itt a zátonyon hozzávetőleg az a szabályozás, hogy még ha az adott munkára megfelelő is lennél a képességeid/szakmai kompetenciád alapján, ha van olyan regisztrált munkanélküli kiwi, akinek ugyanezek a skilljei vannak, te nem fogod megkapni a melót. Még akkor se, ha az ominózus kiwi tesz az egészre, s nagyszerűen él a segélyből.
Anélkül hogy egyenlőségjelet tennénk a maorik és a kiwik közé azt tapasztaltuk, hogy olyan rosszul nem élhetnek, legalábbis a maoriak. A legtöbb ilyen arc túlsúlyos volt, 3-4 gyerekkel (akik szintén túlsúlyosak - szóval ez lehet alkati kérdés), jó kocsival. Az egyetlen szemmel látható különbség az otthoni kisebbséggel szemben az, hogy ezek ápoltnak tűnnek, udvariasak és kedvesek.
Persze egyáltalán nem ítéljük el őket, csupán a helyzet furcsaságát és visszásságát szerettük volna rögzíteni. (Sőt, akkor válik igazán furcsává a helyzet, hogy ha egy kicsit belegondolunk, hogy igazából ők voltak itt előbb.)
Nade a kis kitérő után vissza Auckland-hoz. Aznap végül az Auckland Domain park üvegházaiban kötöttünk ki. Itt az volt a fura, hogy az üvegházban nagy becsben tartott növények nagy része otthon minden kiskertben/fűszerkertben megtalálható. Pl. krizantém, paprika. Amit még egyikünk sem látott korábban az az eggplant nevű mindenféle színkombinációban előforduló növény. Természetesen utóbb kiderült, hogy az eggplant = padlizsán. :)
S ha már sosem látott növénynél tarunk... a szállásunk kertjében termett az ún. fejoa nevű gyümölcs. Aminek külleme kb. egy töppedt uborkára, az íze pedig büszke/egres-re emlékeztető valami, de fincsi nagyon. Meg is faltunk egy lendülettel vagy 6-ot, az ingyen fogyasztásra kihelyezett kb 12 darabból. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése