@ Changi reptér

Megjöttünk Szingapúrba.

Már csak 10 órát kell várnunk itt, hogy kiderüljön az, hogy felférünk-e valamelyik gépre, vagy sem. A helyi személyzet azon tagjai, akivel most dolgunk volt, finoman szólva is parasztok. A Lufthansa-s check-in pultban ülő nő "a hol van a jegyiroda?" jellegű kérdésre leküldött minket az alagsorba (!), hogy ott van. Lementünk, találtunk Lufi logót, örültünk, becsengettük, de kiderült, hogy ez nem ticket, hanem traffic iroda, úgyhogy inkább menjünk fel a másodikra, ott jó lesz nekünk. Nota bene: a másodikról küldtek minket ide. A 22-es csapdája.

A lényeg, hogy meglehetősen fura szokásokat alkalmaznak itt a repülést illetően, pl. a feladandó csomagjainkat sem engedték becsekkolni. Majd csak este 10 után (ha már biztosan van helyünk). Eddigi standby utazásaink során SEHOL nem volt még így. Érdekes lesz majd így észvesztve rohanni, ha a müncheni vagy a frankfurti gépre lesz mégis helyünk.

Ja igen, a gépek foglaltságai adatai továbbra sem festenek túl jól (az A380-at is lecserélték közben egy kisebb gépre).

Lehet nekünk szorítani, hogy még ezen a hétvégén hazajussunk. Köszi.

Elvileg van itt a 1-es terminálon ingyen net. Ehhez annyi kell, hogy odafáradjunk az információhoz és kérjünk kódot hozzá. Én odafáradtam, és kértem. Ami persze nem működött. Erre visszafáradtam, majd eljátszottuk a kötelező párbeszédet az ott ülő nőcivel: 'nem működik', 'de', 'pedig nem', 'de' stb. Végül oda kellett vinnem gépet, hogy namajdakkorő! Nyilván ott a szeme láttára pötyögtem be a kódot, nem jó. Hogyénhülyevagyok, ésmajdakkorő! Nyilván neki se lett jó. Erre annyit mondott: "oké", s adott egy másikat k_rva idegesen. Köszi.

Hát így vagyunk mi. Itt, Szingapúrban.