Piha és Bethells beach

Hétfőn reggel az előrejelzés ellenére arra ébredtünk, hogy kék az ég és gyönyörűen süt a nap. A reggeli befalása és a free food kifosztása után (helló müzli, helló egy csomag száraz tészta) gyorsan autóba is pattantunk, hogy megnézzük az Auckland-tól nyugatra eső partvonalat, ezen belül is a Piha beach és a Bethells beach volt a cél.

A nagyjából 20 km-es utat rövid idő alatt sikerült megtenni, aztán a következő pár óra azzal telt, hogy mezítláb caplattunk a Piha beach homokjában és a Tasmán tengerben felváltva, aztán pedig megmásztunk egy tengeri üledékből képződött dombot, néztünk a hatalmas hullámokat meg az idióta sirályokat és örültünk a jó időnek, meg annak, hogy itt lehetünk.

A partszakaszt mindkét oldalról hatalmas sziklák zárják le, középen pedig a Lion Rock-nak keresztelt szikla ül (tényleg hasonlít egy oroszlánra).

A kirándulás során készült az alábbi kép is. Aki megmondja, hogy mi látható a képen, kap egy doboz eredeti új-zélandi sört. A valóságtól legelrugaszkodottabb/legfrappánsabb/legviccesebb nyer. A győztest értesítjük.

Miután kellően kifáradtunk és visszamentünk az autóhoz, kajálni kezdtünk. Erre persze a környéken lézengő kacsák, verebek és sirályok mind körénk gyűltek. Krisztinek sem kellett több: potenciális vacsorának tekintette őket és egy műanyag kanállal próbálta szerencsétlen szárnyasokat rávenni, hogy önként masírozzanak be a sütőbe majd. Erről készült az alábbi kis "képregény".

Ezután átautóztunk a Bethells beach-re, hogy még egy szép tengerpartot lássunk. Igazság szerint ez sem volt csúnya, de ez a part, nem az a part volt, amire én gondoltam eredetileg. Jól összekeveredtek már a fejemben a helyek és a nevek az elmúlt 1 évben. Persze erre már csak akkor jöttünk rá, amikor a Bethells beach homokdűnéit jártuk. Gyalogoltunk megint egy jópár kilométert a part túlvégén található barlangig, aztán vissza az autóig és hirtelen máris délután 5 lett, úgyhogy ideje volt visszaindulni a városba.

Persze ahogy beszálltunk az autóba, elkezdett szemerkélni az eső, de mi már nem bántuk, amikor kellett, akkor jó idő volt. Egyébként is rettentően szerencsések vagyuk, hogy az eddig a zátonyon töltött hetekben ennyire jó idő volt. Hihetetlen.

A visszaúton még jól bevásároltunk, aztán a szállásra visszaérvén a frissen vett csirke egyből ment is be a sütőbe (mi pedig a gép elé, hogy kihasználjuk a fél órás ingyenes Auckland wifit és életjelet adjunk magunkról). Ma is ász helyeken voltunk, jót kajáltunk, úgyhogy jöhet a megérdemelt pihenés.

Elvégre nyaralunk.