Kuala Lumpur

Kuala Lumpur Malajzia fővárosa, s egyben legnépesebb városa is a maga 1,6 millió lakosával. A fővárossal már szinte egybeforrtak a Klang völgyben fekvő, környező városrészek és kisebb települések is, ezért az így kialakult, szinte tökéletesen egybefűggő urbanizált területet szintén Kuala Lumpur névvel illetik, ám ez a majd' 8 millió lakosú metropolisz mégsem azonos magával a fővárossal.

A Kuala Lumpur név egyébként malájul annyit jelent: mocsaras torkolat, utalva ezzel a város elhelyezkedésére.
A város történelme nagyjából az 1850-es években kezdődik, amikor az akkori maláj törzsfőnök kínai jómunkásembereket  bérelt fel, hogy felfuttassa a helyi ónbányászatot. A derék ferdeszeműek nem is voltak rest, jöttek, láttak, s rögvest három bányát is nyitottak (Ampang, Batu és Pudu), amelyek aztán gyarapodtak is rendesen.
Azonban ahogy az kínában, és a világ más részeire szakadt kínaiak körében már csak lenni szokott, az ide települt bányászok egyből bűnszövetkezetekbe szerveződtek egymás ellen, s háborúzni kezdtek az ónbányák busás hasznának lefölözéséért.

Mivel ezek a derék bányászok folyamatosan fegyverkeztek és háborúzgattak egymással, a bányákban nem maradt senki, így a termelés is leállt persze, az ón és a pénz is fokozatosan elapadt. Ekkor jöttek a derék brittek - akik közben csendben meghódították az egész maláj államszövetséget  - és bejelentkeztek az ónbányákért is. A kínai bandák immár pénz, fegyver és jobb ötlet nem lévén, többé-kevésbé harc nélkül behódoltak. A brittek a konfliktusok minimalizálása miatt a bányák élére azért egy kínai bányatulajdonost ültettek, s ő vezette a továbbiakban a várost, ezzel elejét véve a kínaiak lázongásának. A hasznot valahogyan megosztották egymás között a brittek és a kínaiak, s mivel mindenki jól járt, egy darabig nem volt további haddelhadd. Gyakorlatilag innentől hivatkoznak a területre Kuala Lumpur néven.

Aztán a már nem is olyan kis bányászváros egy árvizet követő tűzvész áldásos tevékenységének köszönhetően porig is égett, 1881-ben, ahogy kell. Bizonyos Frank Swettenhem, helyi britt diplomata vezetésével megkezdődött a mai Kuala Lumpur képének kialakítása, az eddigi fa és nád építési módokat felváltotta ugyanis a beton és a cserép, ami a további tűzeseteket elkerülni hivatott. Természetesen a környező mocsarakat is lecsapoltak, a helyi érdekeltségű téglagyártásból sok ember meggazdagodott, házak, utak és vasutak épültek. Az ekkor már döntő többségében maláj lakosú város a rohamos fejlődés útjára lépett, napjainkig megtartva azonban a britt és kínai hagyományok és tradíciók jelentős részét.

Sok ázsiai várossal ellentétben, Kuala Lumpur még a II. világháború alatt is növekedni tudott. Bár a japánok szinte végig megszállva tartották, köszönhetően a továbbra is tartó ónbányászatnak és az akkoriban fellendülő gumigyártásnak, a város elég szépen vészelte át a háborút. Természetesen a japán kapituláció után a brittek hülyék lettek volna elengedni egy ennyi pénzt termelő várost, úgyhogy Kuala Lumpur ismét britt fennhatóság alá került. Végül azért 1957-ben csak elismerték a Maláj államszövetség- és ezzel együtt Kuala Lumpur függetlenségét, s a város Malajzia 1963-as megalakulásáig, majd az után is főváros maradt egy ideig.

Mivel város etnikai képe akkor-, s azóta is meglehetősen vegyes (maláj, kb 50%, kínai 40%, indiai 10%), ez vezetett azért konfliktusokhoz, s etnikai alapú lázadásokhoz nagyrészben azért, mert a város virágzásának gyümölcsét még az alapítás után egy évszázaddal később is a kínaiak szüretelték le. Mindezt egy olyan városban mely maláj területen fekszik és nagyobb részben malájok lakták. Számos, halálos áldozatokat is követelő összecsapás után napjainkra normalizálódott persze a helyzet.

A főváros malajzia legjobban iparosodott és gazdaságilag legfejlettebb területe, ennek megfelelően a gazdasági vérkeringés- és a közigazgatás központja. Napjainkban a fő bevételi forrás az iparról szépen fokozatosan helyeződik át a szolgáltatási szektorra és a kereskedelemre. Ennek jegyében egyre-másra nyílnak meg az újabbnál-újabb és a nagyobbnál-nagyobb hotelek és bevásárlóközpontok.

Kuala Lumpur napjainkra a világ 6. leglátogatottabb városává vált, évente közel 9 millió túrista fordul meg itt, köszönhetően a sokszínű kultúrának, az alacsony áraknak és a világviszonylatban még mindíg viszonylag olcsónak mondható plázáknak. Egyedül KL-ben 66 pláza működik! Elképesztő szám, ha belegondolunk.

A város látnivalóit tekintve már nem ennyire rózsás a helyzet. Már persze az olyan kevésbé múzeumrajongó és/vagy plázalátogató emberek számára, mint amilyenek mi vagyunk.

A városközpontban megtalálható a bp.-i Hősök tere/Felvonulás tér megfelelő, amit ott Dataran Merdeka Square-nek hívnak és érdemes elsétálni arra, mert a legtöbb, gyarmati időkből fennmaradt építmény erre van. Gyakorlatilag ez a rész a történelmi óváros, már ami Kuala Lumpur britt történelmét illeti. Errefelé van a legtöbb múzeum, van planetárium és itt van a legnagyobb vasúti pályaudvar (KL Sentral) is.
A britt stílusú épületek szinte közvetlen közelében egy csomó mecset is található, valamint a városközpont déli szomszédságában fekszik a kínai negyed, ami néhány szép templommal, kulináris élvezetekkel és figyelmes zsebtolvajokkal várja az erre fogékonyakat. Ez utóbbi egyébként egész Kuala Lumpurra jellemző: nem árt figyelni az értékekre, mert gyakoriak a zsebtolvajok, illetve az ember mellett motorral elszáguldó, táskát vállról letépő rosszfiúk is. Nem árt tehát résen lenni.

A város aranyháromszögnek (golden triangle) csúfolt részén helyezkednek el a város jelképének számító Petronas ikertornyok. A terület a nevét onnan kapta, hogy ide épültek a gigászi bevásárlóközpontok, valamint a luxushotelek is. Nem túl érdekes számunkra, viszont a tornyok valóban brutális látványt nyújthatnak a maguk 452 méteres magasságával. A Petronas tornyok 2003-ig a világ legmagasabb épületének számítottak, s még ma is a világ legmagasabb ikertornyai. A két épületet a 41. és 42. emelet között, 173 méter magasan egy híd köti össze, ahová persze fel is lehet menni bizonyos pénzek ellenében.

A másik ikonikus épület a helyi tévétorony, a 421 méteres KL Menara tower. Ide is fel lehet menni jól, sőt, talán érdemesebb is, mint a Petronas tornyokba, hiszen innen impozánsabb a teljes körpanoráma, mert látszanak maguk az ikertornyok is, sőt a kilátó része magasabban is van, mint a Petronas gyaloghídja (276 méteren).
Természetesen ide is van belépő, de azért nem annyira borsos, hogy ne érje meg felmenni.
Szerintem bepróbáljuk.

Már nem egészen a városközpontban, hanem attól 13 kilométerre északra a belvárostól található a Batu nevű képződmény, ami egy mészkőhegydomb. Ez önmagában még nem lenne érdekes, viszont a mészkő jellegzets tulajdonsága, hogy amennyiben vízzel kölcsönhatásba lép, olyan érdekes képződményeket tud létrehozni, mint a barlangok. Itt sem történt másképp: a Batu Caves egy hatalmas barlangegyüttes, amit többnyire vallási célokra használnak, de ettől függetlenül bárki beléphet a megfelelő belépődíj kicsengetése és a 272 lépcsőfok abszolválása után. Hacsak nem szeretnénk átszúrt fejű félbolondnak tűnő malájokkal találkozni, akik mindenféle kampókat akasztgatnak magukra a vallási megtisztulás jegyében, akkor alaposan nézzünk utána, hogy tervezett látogatásunkkor nem lesz-e épp egy Thaipusan fesztivál, az ugyanis erről szól és a Batu Caves-nél tartják.
Amikor mi megyünk, nem lesz. :)