Elveszett Világ

Az esti fürdőzés után a lakótársunk Röné (aki a félreértések elkerülése végett férfi és német, de elmondása alapján skóciában élt és tanult 4 évet, valamint már új-zélandi lakos több, mint 3 éve), a durva német akcentusával egész este nyomta, hogy ő márpedig ping-pongozni akar.

Ehhez hozzá kell tennem még, hogy ő előző nap, mikor megcsinálta ugyanazt a túrát, mint mi (kivéve, hogy ő feljutott), szóval miután megcsinálta és hazaért, kb. hozzá se lehetett szólni, annyit mondott csak, hogy ő fáradt és egy forró fürdőn, vacsorán és egy ágyon kívül semmi mást sem akar.

Tehát nyomta volna a pingpongot szerencsétlen, de mi érthető módon átmentünk antiszocba és nem rá, hanem csak a pihensére fókuszáltunk. Már akkor is gyanús volt, hogy mit érdekli őt ennyire a ping-pong, de reggel kiderült a hátsó szándék: Rönének el kellett jutnia New-Plymouth-ba, mert onnan indult a busza tovább és hogy ő arra gondolt, hogy akkor ő bizony becigánykodna hozzánk és vigyük már el egy darabon. Persze csak ha nem bánjuk.

Nem bántuk, viszont azért annyit megjegyeznénk még, hogy természetesen rá kellett várni, mert miután közölte, hogy legyünk nyugodtan, pakoljunk, akkor indulunk, amikor mi akarunk, nios ez után még ő rágyújtott egy kávéra és természetsen mi már ott álltunk teljes menetfelszerelésben, mikor ő még keresztberakott lábbal nyomkodta a notiját és iszogatta a kávéját. Sőt, mindeközben azt is kielemezte, hogy ez biztos valami speckó magyar dolog, hogy mi ketten mindent együtt csinálunk, mert hogy ismert egy másik magyar párt, akik szintén mindent együtt csináltak. Fura az élet. :D

Na végül csak elindultunk, de Röné pechjére, mi úgy 5 kilométer után tökéletesen az ellenkező irányba haladtunk tovább, mint neki jó lett volna, így a kereszteződésben kiraktuk, hogy ő majd stoppol. Tekintve, hogy kb. 10-kor raktuk ki és 2-kor ment a busza, reméljük hamar felvették. Persze az is lehet, hogy még mindíg ott áll és a magyar párkapcsolatok mibenlétén filózik.

Szóval mi elindultunk a Stratfordot Taumarunui-vel összekötő Forgotten World Highway-en (elfeledett világ) és a Tongariro-hoz vezető, közel 200 km-es utat kisebb megállókkal le is nyomtuk. Gyönyörködtünk a tájban, s élveztük, hogy nagyjából csak mi vagyunk az úton. Sem autóval, sem emberrel nem nagyon találkoztunk, birkából viszont annál több volt. Ki is találtuk, hogy itt bizonyára átvették a birkák a hatalmat, lezajlott a birkapokalipszis. Ezzel a szóval nagyjából 20 percig el is szórakoztunk, eddig tartott ugyanis a család légiközlekedésben dolgozó tagjának, hogy helyesen és gyorsan kimondja. :)

Miután megérkeztünk és elfoglaltuk szállásunkat a Tongariro nemzeti park kapuját jelentő, azonos nevű településen, még intéztünk magunknak másnapra transzfert a túra elejére és végére (majd értünk jönnek), nomeg újabb szállást is másnap estére. Ezek után már csak a reggel vásárolt rákocskák elkészítése volt hátra, amit jól be is falatoztunk.

Holnap pedig szépen besétálunk a vulkánok birodalmába.