Queenstown

Az úgy volt, hogy még tegnap kérdezősködtünk a mai időjárás felől, s azt tudtuk meg, hogy ma délutánra Wanaka és Queenstown környékére esőt és vihart jósolnak. Úgy feküdtünk le tehát, hogy ha reggel esni fog, akkor maradunk Wanaka-ba és elmegyünk a Puzzling World-be, az úgyis fedett, ha meg jónak tűnő idő lesz, akkor majd meglátjuk. Szóval jó konkrét elképzeléseink voltak. Már Eric is ki volt akadva, hogy miaz,hogy mi nem tudjuk, hogy mit fogunk csinálni holnap, meg holnap után, hiszen neki percre pontosan be van tervezve minden. Hát ez szerintünk az ő baja, mi továbbra is csak egy elnagyolt terv szerint megyünk, aztán majd úgyis sikerül valahogy. Eddig nagyon jól kijött ezzel a módszerrel is a lépés, reméljük így is marad.

Szóval reggel végülis átjöttünk Queenstown-ba, s úgy döntöttünk, hogy az elmúlt egy hét egész fárasztó túrái után, ma ünnepélyesen nem fogunk csinálni semmit. Queenstowni tartózkodásunk hűen tükrözte ezt. Azon túl, hogy megtankoltuk Lizit a holnapi útra készülvén, nagyjából semmit sem csináltunk. Délben ültünk egy órát a szállás melletti kis mezőn, gyönörködve a kilátásban, utána meg elmentünk megnézni a világ első bungee ugró helyét, a Kawarau függőhidat.

Szép komótosan elautóztunk tehát, kigyönyörködtük magunkat az egyelőre még elhagyatott hídban, majd tettünk egy néhány kilométeres sétát a folyó mentén, csak hogy ez a nap se teljen el túra nélkül. A túraösvény közepénél volt egy kilátópont, odáig elmentünk, majd visszasétáltunk a hídhoz. Ekkor már jelentősen beindultak a dolgok, nagyüzemben ugrált boldog-boldogtalan. A kedvencünk a kissé túlsúlyos indiai lány volt, aki hosszú percek után végül leugrott ugyan, de ez szerintünk sokkal inkább annak volt köszönhető, hogy a biztonságot nyújtó korlátok mögül kedves édesapja folyamatosan parancsokat osztogatott neki: hogyan álljon, hogy tartsa a kezét, hogyan nézzen apuci kamerájába, melyik szemével kacsintson, stb. Végül szerencsétlen a könnyebb utat választotta és lezuhant ugrott.

Mielőtt bárki kérdezné, mi nem ugrottunk le. A 180 dollár, amibe a 20 másodperc adrenalin került, nagyon jól fog még jönni máskor. Nameg hát be is voltunk tojva. A család női tagjának amúgy is felmentése van. :)

Szóval a híd után szépen visszajöttünk, bevásároltunk, főztünk, zabáltunk, neteztünk és most majd dögleni fogunk.

Ja igen, a deco backpackers nevű szálláson viszonylag olcsó a szoba és van ingyen wifi. Tudjuk ajánlani. Arról nem is beszélve, hogy a mi franciágyas szobánk volt itt az utolsó szabad szoba mára, s ráadásul egy teljesen különálló épület (Kriszti szerint bodega), úgyhogy a csendet maximum a tavon közlekedő gőzös kürtje törheti meg.

A többi kép szokás szerint jobb oldalt, a Queenstown albumban.