@ KUL

Megérkeztünk Kuala Lumpur-ba, pontosabban a tőle 20 km-re fekvő Kota Warisan nevű faluba.

Ma már semmi érdekeset nem csináltunk, hacsak a jetlag elleni kora hajnali harcot nem említem. Kriszti kb. 4-kor ébredt meg, én meg rá egy órával. Aztán persze aludgattunk valamennyit, de most eléggé készen vagyunk.

Az Air Asia járatot minden gond nélkül elértük délután, ahol is egy óriási zabálás után a gate-nál várakozva észrevettük, hogy mindenki más bolond, persze rajtunk kívül.
Volt láthatatlan legyeket vég nélkül kapkodó maláj faszi, a telefonját dícsérő és simogató nő, 2 140cm magas maláj rocksztár, mélyfúrási bizonyítvánnyal rendelkező orrtúrók és egyéb érdekes figurák. És még mi gondoltuk magunkról, hogy kinéznek.

Aztán felszálltunk a gépre aholis üvöltött a zene a hangszórókból, utána meg a 40 perces út alatt azon versengett a kapitány és a másodpilóta, hogy ki tud jobban ráijeszteni az utasokra. No nem a vezetési stílusukkal, de olyan hangerővel és váratlansággal üvöltöttek a mikrofonba mindenféle fölösleges dolgot, hogy öröm volt nézni a megrettenő embereket.

KUL nemzetközi repterének kistesója, a fapados LCCT nálam felülmúlta a várakozásokat. Minden fórumon  azt írták, hogy mocskos, gagyi, lassan megy minden, ehhez képest nem volt semmi gond. A bevándorlás és vámon kb. 2 perc alatt mentünk át.Gyors pénzváltás, buszjegy vásárlás és már kinn is voltunk.

A mai szállásunk tulajdonosa egy angol faszi, James, kijött elénk a buszhoz, ajtóig vitt, most a légkondis szobánk ágyán döglünk és máris indulunk falni valami jófélét.

Holnap reggel 8:40-kor pedig irány New Zealand.