Megérkeztünk!

A címmel vége is lehetne a bejegyzésnek, de azért történt még pár jelentéktelen dolog. :)

Éjfél után nem sokkal szállt le a gép, a vámon, biosecurity-n könnyen átjöttünk, de a bevándorlási résznél elbeszélgettünk a biztonságiakkal, ugyanis balga módon nem nyomtattam ki a visszaútra szóló jegyünket, amit viszont prezentálni kellett volna. Még jó, hogy nem fordítottak vissza. :)

Kb. hajnal kettőre már ágyban voltunk a szállásunkon, kint lakunk a pajtában.

a szállás

Na jó, igazából direkt azt a lakrészt foglaltuk, ami nem a házban van, hanem egy különálló épület. A tökéletes csendben egy nagyon jót aludtunk. Egyetlen probléma, hogy a wc és a tusoló a főépületben van - aminek hátsó ajtaján egy kóddal lehet bejutni - és hűvös van. Sebaj, észt vesztve rohanunk oda, s vissza, mikor ránkjött a szükség.

a pajta

Ébredés után elsétáltunk bevásárolni a szupermarketbe, ami nagyobb kaland lett, mint előtte gondoltuk, ugyanis félúton az enyhén szitáló eső zuhogásba váltott és az orkán erejű szembeszél sem derített jobb kedvre. Morogtam végig, szegény Kriszti meg némán ment előre a földet bámulva, mondta is, hogy szép ez a Christchurch, ugyanolyan a beton, mint otthon és végig azon filózott, hogy a repedéseket vajon a földrengés okozta-e.

a néhai városközpont a kordon mögött

Apropó, elsétáltunk a belváros kordonnal elzárt, a tavalyi földrengés által tönkretett részén. Eléggé érdekes látvány volt, tökéletes helyszín lenne egy posztapokaliptikus filmhez, ahogy ez a fenti képeken látszik is.

Amíg vártuk, hogy jobb idő legyen, főztünk, meg a szobában filmet néztünk, amikoris átélni véltük életünk első új-zélandi földrengését. A térképen megnézve valóban volt akkor egy rengés 15:47-kor (4-es erősségű), bár térkép szerint ezt nem kellett volna éreznünk, szóval lehet, hogy csak valaki vicceskedett és rugdosta a házunk oldalát.

Holnap elhozzuk a bérelt autót és elindulunk végre.

Kisütött a nap, mentünk, szevasztok! :)

Christchurch-ről az eddig készült, és a további képek jobb oldalt, a Christchurch albumban.