Kihasználva az internet kényelmét a reggeli későn kelés után, reggelizés közben kicsit beszéltünk az otthoniakkal, majd felkerekedtünk a délutáni hajóval kombinált barlangi túrára.
Mielőtt azonban az izgalmas rész megkezdődött volna hajóra pakolták az első turnus kb. 40-50 érdeklődőjét, köztük minket is, s a Déli Fjord előtt elhaladva, heves hullámokat átszelve megérkeztünk a barlangot rejtő szigetrészre. A kapitány az első hullámok hatására tántorgó utasokat, s azok eltorzult arcát látva vicceskedve érdeklődött, hogy észleli-e már valaki a tengeribetegség jeleit, mert ha igen akkor az a jó híre van, hogy tulajdonképpen semmi okunk rá, hiszen egy tavon vagyunk, ám ha ennek ellenére mégis azok lennék, akkor remek tengeribetegség elleni trükk, ha mozdulatlanul egy fa alatt állunk. Hehe.
Előzetes kutatómunka eredményeként kb. 3 órás mókára számítottunk. Összességében majdnem annyi volt (2,5) ám hozzá kell tenni, hogy ebből magában a barlanban megejtett, csónakból sötétbe bambulás kb. 20 perc volt, további 15 perc míg a barlangon belül sétáltunk, a többi az maga a tavon való oda-vissza transzfer, s egy-egy rövid prezentáció a barlangról, a viselkedési szabályokról s az ott élő látványosságokról. LÁÁÁRVA. :)
Jómagam szkeptikus lévén végig azon gondolkoztam, hogy itt biza túl sötét van, s még az is meglehet, hogy csak zöld, karácsonyfa izzóként is funkcionáló ledek vannak befúrkálva a falba, s az, hogy fényképezni sem lehetett csak tovább erősítette a gyanumat. :) Egyébként külön felhívták a figyelmünket arra, hogy nem lehet hangoskodni (beszélni sem), és semmilyen fényforrást használni, mert ezzel megzavarnánk a lárvákat, s azok egyszerű védekezési ösztönből kikapcsolnák magukat.
Ez a mai barlangi túra kb. olyan volt, mint mikor egy nyári estén kiül az ember csillagokat bámulni... pötty, pötty... s még sokkat több pötty a plafonon, az oldal falon. Számomra akkor nyert igazán értelmet az a sok pötty, mikor a ladikos kis kalandunk után mutattak olyan videó felvételt, amin ténylegesen látni is lehetett, hogy hogy néz ki a dög. :D Csúnya volt nah, mint egy pondró, csak átlátszó, s még ijeszőbbé tette számomra, hogy igazából úgy vadászik, mint egy pók, csak más formájú hálót sző, azaz köt mégsokkal pontosabban köp. :) Olyan, mintha kis, ragadós nyál gyöngyöket fűzne fel egy szálra. S maga a kis foszforeszkáló fény (aka zöld led :) ), az eme soook, soook kristály ékszer-szerűen lelógó hálónak a központján van. Mondjuk egy 5-10cm-es sugarú kör középpontjaként ragyog.
Állítólag minél éhesebb a lárva, annál fényesebben világít. Szerencsétlen rovarok (molylepke, sandfly, miegymás, ami bejut a barlangba), meg ugye a fény felé menne s közben jól beleragadnak a nyálon szőtt csapdába, ami csak kicsit lebénítja a keservesen rugkapálni próbáló rovart. Mert kéremszépen, van ám a lárvának gasztronómiai érzéke, így csak friss ételt fogyaszt. Mikor csilingel a pincér... "odaszalad", felrántja az áldozatot a nyálháló tengerbe, körbetekeri, közben ráköpköd valami enzimet, ami szépen folyékonnyá teszi az áldozat belsejét, s mikor a túlélésért vadászó lárva úgy kívánja... csak lecsoszog... szippant egy-kettőt a folyadékká vált légyből, s ezzel el is van 2-3 hétig. Amúgy még egy (na jó, kettő) sokkoló tény volt számomra, hogy a kb. 12 hónapos életciklusából kb. 1 hónap szükséges, hogy a petétől lárvává fejlődjön s 9(!!) hónapig világító-vadászó fenevad lárva a megtekintett lény. 2 hét alatt bebábozódva felnőtté válik, hogy kb 1-2 napos felnőtt léte alatt további szaporulatot produkáljon. A másik sokk pedig, hogy akár egymást is felfalják lárva korukban, ha épp nem akad jobb falat.
Meg kell még említeni a tegnapi és mai szállásadónkat Paul-t és az ő otthonát. :)
Paul lehet, hogy egy kicsit kattant, de a jó értelemben. Az előbb épp egy nyestet és görényt mutogatott, amiket az általa állított csapdák öltek meg. A sors fura fintora, hogy a kitömésre váró állatokat a fagyasztó alsó fiókjából vette elő. Az egész csapdázósdit azért csinálja, mert imádja a csak Új-Zélandon honos kék kacsákat, aminek a tojásait viszont írtják a görények és nyestek, ezért ő meg ez utóbbiakat írtja elszántan.
Paul lehet, hogy egy kicsit kattant, de a jó értelemben. Az előbb épp egy nyestet és görényt mutogatott, amiket az általa állított csapdák öltek meg. A sors fura fintora, hogy a kitömésre váró állatokat a fagyasztó alsó fiókjából vette elő. Az egész csapdázósdit azért csinálja, mert imádja a csak Új-Zélandon honos kék kacsákat, aminek a tojásait viszont írtják a görények és nyestek, ezért ő meg ez utóbbiakat írtja elszántan.
A teljes album szokás szerint a Képek fülön, illetve egyelőre jobb oldalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése