Sok hezitálás után végül felbattyogtunk a falu információs szolgálatához, hogy miazmár, hogy tegnap még azt mondták napsütés lesz, erre meg minden felhőbe van burkolózva. A válasszal senkit sem untatnék, a lényeg az, hogy nekivágtunk mégis a Hooker völgynek.
Az eső nem esett, viszont a kilátás a Mount Cookra reménytelennek bizonyult. Ennek ellenére a séta többnyire érdekes volt: két szép függőhídon mentünk át, valamint az út végén a Tasmán tó, a rajta úszó jéghegyekkel is rendben volt.
A sétát 3 órának írtak előzetesen, a mi komótos öreg tempónkban le is nyomtuk nagyjából ennyi idő alatt, majd elindultunk északnak. Úgy döntöttünk, hogy a Kaikoura-ig vezető kb. 500 kilométeres utat lefelezzük és Christchurch-ben alszunk egy éjszakát, annál is inkább, hogy már elmúlt dél, amikor útnak tudtunk indulni. Szállást kb. a harmadik telefonra sikerült találni, úgyhogy már csak annyi dolgunk volt, hogy elautózunk oda.
A Pukaki tó visszafelé menetben is furcsa színű volt, úgyhogy fényképezgettünk párat.
Az egyetlen tervezett megálló Christchurch-ig Tekapo nevű városka volt, ami szintén egy gusztustalan tó partján fekszik, körbe véve még annál is gusztustalanabb hegyekkel, sőt még egy elképesztően csúnya kis kápolnát is merészeltek építeni a partjára, íme.
Még egy említésre méltó dolog történt Tekapo-ban. Érkezésünkkor egy idősebb fickó már legalább 10 perce várt a tökéletes kompozícióra (templom, kínai turisták nélkül, hegyekkel a háttérben), de pechjére mindig bezavart valami, amit emberünk cünnyögve, lábát az aszfalthoz csapkodva, élénk szentségeléssel kommentált (...look at that damn monkey standing in front of that bloody church... nah, look at the other one, standing in the bush.. cooome on! - most nézd meg azt az ostoba majmot, ott a francos templom előtt... meg az a másik, neked meg pont ott kell állni a bokornál.. gyerünk már!)
Végül persze feladta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése