Képek

Mivel a blogba menet közben feltöltögetett képek minősége nem mindíg a megfelelő volt (eszköz és idő híján nem tudtam megfelelően kitekergetni a képeket a nyers raw-ból), ezért most felrakok ide egy válogatást, a nekem legjobban tetsző képekkel.

 Fogyasszátok egészséggel.

Ami kimaradt..

Még anno Kaikoura környékén láttunk egy hatalmas fókakolóniát Ohau környékén. Akkor említettem, hogy készült egy kis videó is, amin fókagyerekek játszadoznak a patakban. Ez következik most. Elvileg 1080p-be tettem fel, de a youtube még nem aktiválta, úgyhogy egyelőre 'csak' 720p.

Megérkeztünk

Bár a cím mindent elmond, azért nem volt ilyen egyszerű a történet. A Changi repteret a világ legjobb repterének mondják olyan szempontból, hogy itt lehet legjobban/legkényelmesebben/leghasznosabban eltölteni az időt, ha az embernek sok van két járat között. Csak azt felejtik el, hogy ezen szolgáltatások kizárólag a tranzit utasok számára elérhetőek.

@ Changi reptér

Megjöttünk Szingapúrba.

Batu Caves és még KL

Elképesztően bőséges reggeli - sőt inkább tízórai - gyümölcs-zaba után úgy gondoltuk, hogy ma elvonatozunk a Batu Caves nevű helyre

Kuala Lumpur, mert jó!

Reggel, mint írtuk is, esőre ébredtünk. Mire azonban elintéztük ügyes-bajos dolgainkat és készen álltunk az indulásra, csodás idő kerekedett, mi meg nyakunkba is vettük a várost.

Malajzia

Megérkeztünk. A több, mint 11 órás repülőút most sokkal hosszabbnak tűnt mint odafelé, de azért kibírtuk. Megnéztünk vagy 6 rész Pacific-et, a maradék kb 5 órát pedig valahogy eltöltöttük. A gép leszállt, minden rendben volt, minket meg jól fejbevágott az éjszakai 26 fok, amint kiléptünk a gép ajtaján.

Christchurch harmadszor

Ismét megérkeztünk Christchurch-be, immár harmadjára. Tegnap Air New Zealand-del visszarepültünk, s út közben Új-Zéland méltóképpen búcsúzott tőlünk, ugyanis engedte, hogy lássuk a korábban eső miatt kihagyott Farewell Spit-et, teljes egészében.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Az alábbi képpel szeretnénk mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánni!

Auckland éjjel

Elérkezett hát az utolsó esténk itt Auckland-ban, így fényképezővel és állvánnyal a kezünkben tettünk még egy utolsó sétát itt, Új-Zéland északi szigetén. Az idő változatlanul nagyon jó, a város is gyönyörű, így ezzel az utolsó sétával el is búcsúztunk Auckland-tól.

Auckland Museum

Még mindíg Auckland-ban vagyunk, s bár már egy kicsit bennünk van, hogy holnap már repülünk Christchurch-be, azért még magunkat egy picit meghazudtolva ellátogattunk az Auckland Museum-be. Bár továbbra is ragyogó idő van, mégis annyian ajánlották a helyet, hogy végül mi is mentünk.

Auckland

Fogalmunk sincs milyen nap van. Érdekes, hogy igazából nem is számít, mióta itt vagyunk. Először akkor szembesültünk ezzel, amikor legutóbb talán épp Dunedin-ben voltunk és kifogytunk a készpénzből. Szerettünk volna váltani (ATM nem volt a közelben), de mindegyik bank zárva volt. Mint utóbb kiderült, ez nem volt annyira meglepő, hisz vasárnap volt.

Piha és Bethells beach

Hétfőn reggel az előrejelzés ellenére arra ébredtünk, hogy kék az ég és gyönyörűen süt a nap. A reggeli befalása és a free food kifosztása után (helló müzli, helló egy csomag száraz tészta) gyorsan autóba is pattantunk, hogy megnézzük az Auckland-tól nyugatra eső partvonalat, ezen belül is a Piha beach és a Bethells beach volt a cél.

Coromandel

Vasárnap hosszas tépelődés után úgy döntöttünk, hogy Rotorua-ban hanyagoljuk a drága turistamágnes - és szerintünk nesze semmi fogd meg jól - programokat és nyakunkba vesszük az északi szigetet, s meg sem állunk a Coromandel félsziget északkeleti részéig, azon belül is Hahei városkáig. Mivel az összes - korábbban tartaléknak betervezett - napunk megmaradt, úgy gondoltuk elmegyünk Hahei-be és süttetjük a hasunkat 4-5 napig.

Rotorua

A pénteki napot nagyon lazára vettük, hogy kipihenjünk az előző nap fáradalmait. Mindössze annyi volt a terv mára, hogy Turangi-ból átérjünk Rotorua-ba (kb. 130 km), s ha jó idő lesz, akkor megnézzünk egy-két dolgot.

Tongariro Alpine Crossing

6:30-kor csörög a vekker a "Ski Haus" nevü szálláshely 13.-as szobájában, mi kinyitjuk a szemünket, szépen komótosan felöltözünk és összepakolunk, kihordjuk a felesleges cuccokat a kocsiba, majd fogmosás után várjuk a buszt, ami a 19,4 kilométeres túra kezdőpontjához szállít bennünket. Így kezdődött az a nap, amikor szájtátva gyalogoltunk át a vulkánok földjén. Ismét két nézőpontból.

Elveszett Világ

Az esti fürdőzés után a lakótársunk Röné (aki a félreértések elkerülése végett férfi és német, de elmondása alapján skóciában élt és tanult 4 évet, valamint már új-zélandi lakos több, mint 3 éve), a durva német akcentusával egész este nyomta, hogy ő márpedig ping-pongozni akar.

Taranaki

A tegnapi beharangozó után már gondolom mindenki epekedve várja, hogy kiderüljön, mit is csináltunk a Taranaki-n. Nos elárulom: mentünk, mendegéltünk. :)

Castlepoint

A tegnapi nap nem volt túl eseménydús, azt leszámítva, hogy búcsút vettünk (egyelőre) a déli szigettől és átkompoztunk az északira. Az út egyébként tökéletesen eseménytelenül telt, amíg a Queen Charlotte Sound-ban hajóztunk, addig volt látnivaló, ültünk is fenn a 10 szintes hajó tetején, mint a verebek, s süttettük magunkat a napon.

A helyi postaláda divat

Szöveg nélkül, képek a tovább után..

Marlborough Sound

A szombati nap azzal telt, hogy az Abel Tasman nemzeti parkból átautóztunk Pictonba, ahonnan a kompunk fog indulni az északi szigetre. Az út egyetlen érdekes része a Havelock és Picton közötti látványos útszakasz: a Queen Charlotte Drive.

Abel Tasman

Ma az előrejelzésnek megfelelő napsütésre ébredtünk, nem volt más dolgunk tehát, mint felkerekedni az Abel Tasmán nemzeti park meglátogatására. De előtte azért csináltunk pár szenyát, s szereztünk a mekiben egy kávét (ez később fontos lesz).

Farewell Spit

Miután reggel fél 7-kor halált megvető bátorsággal rendre utasítottam 3 puffadt négert (hogy tudniillik jó lenne ha csendben maradnának, mivel mi az ablak másik oldalán aludni próbálunk még), autóba pattantunk és a Takaka hegy szerpentjein keresztül a Farewell Spit környékére készültünk.

Az út Marahau felé

A mai nap leginább az utazásról szólt, azon belül is, hogy minél közelebb jussunk az Abel Tasman nemzeti parkhoz. Az idő sem volt kegyes hozzánk, már reggel teljesen szürke volt az ég, akármerre néztünk és miután beszálltunk a kocsiba, az eső is eleredt. Ez nagyjából így is maradt szinte egészen Nelson-ig, azonban kb. 20 km-re Kaikoura-tól egy kis meglepetés várt minket.

Kaikoura

Chch-ból kb. 200 km-re volt Kaikoura, ami egy kisváros, a Déli-Alpokkal a háttérben, de igazából nem is erről nevezetes, hanem a tengeri élővilágáról. Mivel Új-Zéland az óceáni és a szárazföldi lemez határán fekszik ez azzal is jár, hogy a szárazföldtől alig néhány kilométerre már alábukik az óceáni lemez a másik alá, s emiatt kevés hajókázással már óceáni mélységek érhetőek el. Ez pedig azt jelenti, hogy óceáni élővilág figyelhető meg, közvetlen közelről.

Mt. Cook II.

Szóval reggel felébredtünk és hát hogy úgy mondjam, az időjárás jelentés nem jött be. Körös-körül felhőben voltak a hegyek. Viszont éjjel bizonyára eshetett a hó, mert a csúcsok mind fehérbe öltöztek.

Mt. Cook I.

Reggel megpróbáltunk már 7-kor felkelni, de nem sikerült, sőt valójában túl motiváltak sem voltunk, ugyanis hajnaltól tombolt kint a szél, ami nem jósolt sok jót a Mount Cookra nézve. Előző nap még próbáltunk a tv-ben elcsípni pár időjárás jelentést, de vegyes képet mutattak, úgy döntöttünk, hogy reggel majd meglátjuk és a látottak alapján majd elindulunk valamikor. Bár már előző este megcsináltuk a szendvicseket másnapra, a tomboló szél nem segített elindulni, úgyhogy aludtunk még egy órát. Aztán persze csak elindultunk.

Catlins II - Omarama

Reggel viszonylag korán indultunk tovább. Az első cél - néhány tengerparti megálló után - a Papatowai mellett fekvő tengerparti kirándulás volt, ahol ismét fókákat és sea lion-okat ígért a kihelyezett tábla és a prospektus. Ezúttal nem volt szerencsénk. Azon túl, hogy minden nagyobb távoli sziklát fókának hittünk már, kizárólag néhány fura madárral találkoztunk. Majd az állítólag legtöbbet fényképezett új-zélandi vízesés következett, amit megnéztünk, mert arra jártunk, de azt, hogy megérte-e mindenki döntse el maga.

Catlins I.

Az éjszakai kiadós vihar és eső után, reggel elbúcsúztunk Paul-tól és elindultunk a Southern Scenic Route-on (Látványos déli út) Te-Anau-ból Manapouri felé. Bár az eső továbbra is szakadt, Paul utolsó szavai szerint azonban délre már elvonul a vihar és újra sütni fog a nap. Először eléggé szkeptikusak voltunk, de pár órás autókázás után a jóslata bejött, tényleg sütni kezdett a nap, sőt később híre-hamva sem volt már felhőnek.

Te Anau

Kihasználva az internet kényelmét a reggeli későn kelés után, reggelizés közben kicsit beszéltünk az otthoniakkal, majd felkerekedtünk a délutáni hajóval kombinált barlangi túrára.

Milford Sound

Az év 365 napjából 200-at esik az eső a Milford Sound-nál, márciusban átlagosan 642 mm eső szokott itt hullani. A mai nap viszont nem ilyen volt, hét ágra sütött a nap.

Paradise road - Glenorchy

Hol is hagytuk abba.. Ja igen ott, hogy Queenstown-ban dögleni fogunk. Nagyjából így is lett. A rákövetkező nap viszont nagynehezen felkerekedtünk és elhagytuk a biztonságot és internetet nyújtó deco backpackerst, hogy Glenorchy, majd Kinloch felé vegyük az irányt. A döntést nem könnyítette meg, hogy gyakorlatilag az összes környező hegy felhőbe burkolózott, s természetesen szakadt az eső.

Képek

Mivel nagyon belassította az oldal betöltését, ezért a jobb oldali albumok közül mindíg csak a legutolsó három lesz látható a továbbiakban (de az is lehet, hogy csak majd csak egy), a többit leszedtem.

Cserébe lett az oldal tetején egy Képek nevű fül, ott megtalálható az összes album és a jövőben oda is felkerülnek majd az újak.

Queenstown

Az úgy volt, hogy még tegnap kérdezősködtünk a mai időjárás felől, s azt tudtuk meg, hogy ma délutánra Wanaka és Queenstown környékére esőt és vihart jósolnak. Úgy feküdtünk le tehát, hogy ha reggel esni fog, akkor maradunk Wanaka-ba és elmegyünk a Puzzling World-be, az úgyis fedett, ha meg jónak tűnő idő lesz, akkor majd meglátjuk. Szóval jó konkrét elképzeléseink voltak. Már Eric is ki volt akadva, hogy miaz,hogy mi nem tudjuk, hogy mit fogunk csinálni holnap, meg holnap után, hiszen neki percre pontosan be van tervezve minden. Hát ez szerintünk az ő baja, mi továbbra is csak egy elnagyolt terv szerint megyünk, aztán majd úgyis sikerül valahogy. Eddig nagyon jól kijött ezzel a módszerrel is a lépés, reméljük így is marad.

Wanaka

A tegnapi napunk azzal indult, hogy megpróbáltam szállást találni az estére, de végül mivel minden tele volt, és az aktuális szállásunkon sikerült kilogisztikázni, hogy maradhatunk még egy éjszakát - így itt (Wanaka) maradtunk egy 4 ágyas szobában.

Kriszti vágyálma, ami lendületet adott volna a reggelhez, az előző este kinézett 6-os muffin csomag volt. Mivel azonban reggelizés közben egy koreainak kinéző ausztrálra (!) lettem figyelmes, nomeg arra, hogy pont oda készül, ahová mi is szerettünk volna - így egyrészt bekéreckedtünk a kocsijába, másrészt a muffinokról alkotott vágyálom és a reggeli fogmosás ábrándja is szertefoszlott.

West Coast

Az Arthur's pass után nyugatra vezetett az utunk...

Képek

Kiraktuk az képeket az Arthur's Pass albumba, jobb oldalt nézhető.

Arthur's Pass

Lássuk csak mi történt legutolsó bejelentkezésünk óta. Először is átvettük az autót. Egy 9 éves Nissan Sunny sedan, amit mi el is neveztünk rögtön két néven is: Mama vagy Lizi. Tehát Lizi egy tökéletes állapotú és megbízható autónak tűnik, ketten tök jól elférünk, csomagjainkkal kb. félig a csomagtartó. Automata váltós, de a fogyasztása jónak tunik.

Leléptünk

Átvettük az autót, szokjuk a bal oldali közlekedést, bevásárolunk és most elindulunk végre

A Chch albumba kerültek fel még képek, aki akarja nézze, közepesen bulváros. :P

Megérkeztünk!

A címmel vége is lehetne a bejegyzésnek, de azért történt még pár jelentéktelen dolog. :)

Éjfél után nem sokkal szállt le a gép, a vámon, biosecurity-n könnyen átjöttünk, de a bevándorlási résznél elbeszélgettünk a biztonságiakkal, ugyanis balga módon nem nyomtattam ki a visszaútra szóló jegyünket, amit viszont prezentálni kellett volna. Még jó, hogy nem fordítottak vissza. :)

Kota Warisan legjobb étterme

Szóval a falu legjobb étterme James ajánlása alapján (google maps link). Olyan jót és olyan adagot ettünk, olyan olcsón, hogy hihetetlen. Mondjuk az étterem szó azért túlzás, a kifőzde/látványkonyha ötvözet sokkal találóbb. Szóval a lényeg, hogy félig az étteremben, félig az utcán eszel, körülötted csupa helyi arc (eleve jót jelent), és akármerre nézel, sürög-forog a személyzet, mindenhol sül valami.

@ KUL

Megérkeztünk Kuala Lumpur-ba, pontosabban a tőle 20 km-re fekvő Kota Warisan nevű faluba.

Szingapúr by night

Megvolt az éjszakai séta, a kínai negyedből, végig a Marina Bay-t megkerülve hazáig. A Marina Bay Sands kilátójába is fellifteztünk jól (56 emelet kb. 30 másodperc alatt - a fülünk nem győzött nyomást kiegyenlíteni). Pár nekünk tetsző képet berakunk ide, a többi az oldal jobb oldalán található Szingapúr albumban vár jobb sorára.

Szingapúr, baby

Az éjszakai alvás jól sikerült: a németek horkoltak, mi meg rájuk ügyet sem vetve aludtunk. Aztán reggel mivel én korán felébredtem, jól megbosszultam a horkolást, és zörögtem egy csomót a lakatos fémszekrénnyel, amibe a cuccainkat zártuk. Konstans sóhajtozás jelezte, hogy sikerrel járok. Szóval a lényeg: éjfél után lefeküdtünk, aludtunk rendesen, jetlag kiheverve.

@ SIN

Na megérkeztünk Szingapúrba, megizzadtunk, metróztunk, tusoltunk és törölközés után már megint megizzadtunk. Szóval meleg van.

A 12 órás repülőút gyorsan eltelt.. Felfértünk gond nélkül és egyből le is foglaltunk egy 3-as és 4 üléses sort, úgyhogy le tudtunk rendesen feküdni és a 2 étkezés kivételével szinte végigaludtuk az utat, kb. 1500 km-rel a cél előtt ébredtünk. A frankfurti várakozás sokkal megterhelőbb volt, mint ez a 12 órás repülés (a légiközlekedésben dolgozó fáradtan bólogat közben).

Az Airbus A380-al semmi különös élményünk nem volt. Elhozott ide, kicsit nagyobb mint a tesói, de ez minden. Képet sem csináltam, mert csak az első emelet első 10 méterét láttuk belőle.

A szállás megfelelő, bár egy 6 ágyas, kb. 9m2-es ablaktalan szobában alszunk, de legalább éjszakára menni fog a légkondi. A szobatársainkat még nem láttuk, reméljük, hogy nem indiaiak.

A metró össze sem hasonlítható természetesen a pestivel, tisztaság, megfelelő tájékoztatás, elektronyikus jegy, stb. Simán idetaláltunk, minden gond nélkül. Egyedül az volt megterhelő, hogy a szállás a negyedik emeleten van, és gyalog kellett felmászni a cuccokal.

Egyelőre ennyi, megyünk felderíteni a környéket. mert itt már sötétedik.

Legyetek jók, képek később.

@ FRA

Noshát felfértünk a Frankfurti gépre jól, engem egész úton egy arab kisfiú rugdosott, a légiközlekedésben dolgozót pedig egy magyar kislány, mert az jó.

Így érkeztünk meg Frankfurtba, ittunk egy-egy teát és a légiközlekedésben dolgozó egy kávét is. Azóta kóvályogtunk egy jót a reptéren és egy csendes helyen megnéztünk egy részt Supernatural-ból.

Várjuk az este 10-et, ami már kevesebb mint 9 óra. Nem lehet itt semmi értelmeset csinálni, viszont van fél óra ingyen wifi (és azért, hogy ezt most ide is lejegyeztem, a légiközlekedésben dolgozó kiröhögött :) ). 

Szevasztok, legközelebb Szingapúrból jelentkezünk.

@ BUD

Szóval itt dekkolunk a Ferihegyi Liszt Ferenc nemzetközi reptér 2/A 10.-es kapujánál és a rossz hír az, hogy a gép 6:55 helyett csak 9:00-kor indul Frankfurtba a sztrájk miatt, a jó hír viszont, hogy mi is a gépen leszünk.

Legközelebb Frankfurtból jelentkezünk. Ja és amúgy van ingyen wifi, meg egy csomó malév logó! :)

Sztrájk Frankfurtban

A ma reggel sem telhetett el jó hír nélkül. Vasárnap estétől ugyanis ismét sztrájkolni kezdenek Frankfurtban a jómunkásemberek, 70%-os béremelést követelve. Én mondjuk azonnal rúgnám ki mindet - úgyis sok a munkanélküli, aki betöltené az állást -, de nyilván elfogult vagyok.

A tovább után jönnek a részletek.

Hajrában..

Az elmúlt napok sem teltek eseménytelenül, ezeket vesszük most sorba a tovább után.

Védőoltások

Lassan már az ismétlő oltásokon is túl vagyunk, úgyhogy gondoltam megírom, hogy mi a helyzet védőoltás fronton.

Új-Zélandra szerencsére nincsen semmilyen előírt- és semmilyen javasolt oltás sem. Ami miatt mi mégis beoltattuk magunk, az kizárólag Malajzia miatt van, hiszen az ország trópusi éghajlata és az ázsiai kultúra azért nem kicsit kedvez bizonyos betegségek terjedésének.

Kuala Lumpur szállás & egyebek

Izzasztó keresgélés után végre megvan a Kuala Lumpuri szállásunk is. KL-ben ugye Új-Zélandról visszafelé töltünk el 3 éjszakát (2,5 napot).
Még amikor az Air Asia-s repjegyeket vettük, a repjegyhez kaptunk nagyon jutányos áron transzfert is, amit az Air Asia birtokában lévő SkyBus biztosít, s ami Kuala Lumpur központi pályaudvarához, a KL Sentral-hoz visz be a reptér LCCT termináljától. A szállás helyének kiválasztásakor ez volt az egyik szempont, a másik pedig az, hogy bár központi helyen lenne jó lakni, de semmiképp sem szerettem volna szállást KL nightclubokkal telizsúfolt részén (Bukit Bintang), egyrészt a közbiztonság, másrészt a hangzavar miatt.

Cameron Highlands

A Kuala Lumpurtól mindössze 200 kilométerre északra fekvő Cameron Highlands (a felföld szóra valahogy nem áll rá a kezem, úgyhogy innentől CH) egész malajzia egyik legkiterjedtebb-, és legmagasabban fekvő területe. Itt található egész malajzia legmagasabb autóval megközelíthető csúcsa is. A highlands mérete kb. 700 négyzetkilométer, ami hozzávetőleg akkora, mint egész Szingapúr.

Jegyek még

Megvettük immár a Lufthansás jegyeket is, juhé. :)

Kuala Lumpur

Kuala Lumpur Malajzia fővárosa, s egyben legnépesebb városa is a maga 1,6 millió lakosával. A fővárossal már szinte egybeforrtak a Klang völgyben fekvő, környező városrészek és kisebb települések is, ezért az így kialakult, szinte tökéletesen egybefűggő urbanizált területet szintén Kuala Lumpur névvel illetik, ám ez a majd' 8 millió lakosú metropolisz mégsem azonos magával a fővárossal.

Szingapúri szállás

Hosszas kutakodás után végre lefoglaltam szingapúri szállásunkat is. Mivel nagyjából másfél napot (2 éjszakát) töltünk itt, olyan helyen szerettünk volna megszállni, ahonnan minden fontosabb látnivaló viszonylag egyszerűen megközelíthető, nem kell órákat tömegközlekedéssel tölteni.

Persze az egyszerű megközelíthetőség és bejárhatóság a városállam méretéből adódóan nem okoz túl nagy nehézséget, hiszen a helyi metró (SMRT) tökéletesen behálózza az egész várost, viszont én azt gondolom, hogy egy helyet felfedezni gyalogosan sokkal jobb, mint a föld alól néha-néha felbukkanva, ezért elsősorban a csavargás a terv Szingapúrban. Is.

Szingapúr

Szingapúr neve a maláj Singapura szóból ered, ami lefordítva oroszlánvárost jelent. A város meglehetősen nagy múltra tekint vissza: már a második évszázadban is létezett, igaz akkor még Temasek volt a neve, amely tengeri várost jelent, s többnyire halászok és kereskedők lakták.

Szingapúr városát a 13. században alapították meg, de a 14. században be is kebelezte azt a Maláj birodalom remekül, hogy aztán a Sziámi királyságé legyen, akitől pedig Johorei szultán foglalja el kicsit később.
Ezek a derék népek jól elbíbelődtek egymással egészen a 16. századig, amikoris európai hajósok jelentek meg Szingapúr partjainál. Kedvesnek éppen nem nevezhető portugál barátaink erőt, bátorságot és fegyvereket nem kímélve be is támadták a derék malájokat, aminek a vége az lett, hogy porráégették az akkori Szingapúrt, ezzel jelezve, hogy egyrészt komolyak a szándékaik, másrészt Szingapúr márpedig az övék. A sziget látszólagos nyugalma azonban ekkor sem tartott túl soká, mert bejelentkeztek érte a hollandok-, majd nem sokkal később a brittek is.  Hiába, mindannyian tudták, hogy fontos lesz a hely.

Szállás az LCCT közelében

Az útvonalterv szerint Új-Zélandra menetben, ha minden jól megy, csak egy éjszakát töltünk Kuala Lumpurban, mivel reggel 8:40-kor indul a gépünk Christchurch-be. Ehhez kellett a legideálisabb szállást megtalálni, ami nem is volt olyan egyszerű feladat, tekintve, hogy Kuala Lumpur nemzetközi reptere (KUL) nem Kuala Lumpurban van.

Chester Street Backpackers

Nos lefoglaltam a szállást Christchurch-ben is. Két éjszakát megérkezésünk estéjére és másnap estére, valamint egy éjszakát a hazarepülésünk előtti utolsó estére. Mindhármat ugyanarra a helyre.

A választásnál természetesen az ár mellett a minél nyugodtabb, a jetlag kiheverésére legalkalmasabb környezet volt az elsődleges szempont, ezért olyan hostel-t kerestem, ami azon túl, hogy BBH vagy YHA hálózat tagja, lehetőleg ne egy 20 ágyas "dorm" legyen, hanem inkább egy kétágyas szobákkal rendelkező szállás.

YHA Kártya

Egy korábbi bejegyzésben már írtunk az új-zélandi hostel-hálózatokról. Ezek közül az egyik a YHA volt, amely egy olyan nemzetközi szervezet, ami Új-Zélandon is üzemeltet szállásokat. És szerencsére a világ számos más helyén is.

"Nemzetközi jogosítvány"

Eddig azt hittem, hogy a legősibb kommunista maradvány Magyarországon az oltási kiskönyv. Talán sokan emlékeznek rá: szürke sajtpapír füzetke, amire szigorúan kézzel vezetik fel az adatokat, dátumbélyegző hanyagul a sorok mellé hányva, esetleg bizonyos matricák beragasztgatva.

Szóval eddig az oltási kiskönyvről hittem, hogy a modernkori Magyarország utolsó dinoszaurusza, de persze most, hogy felvigálosultam már, változott a sorrend. Azért még mindíg tartom, hogy a kiskönyv ott van az élmezőnyben, de már nem ő a befutó.
No de kicsit előre szaladtunk, lássuk az elejéről.

AS 3112

Aki már tette ki a lábát Magyarországról, az nagyjából tisztában van vele, hogy az elektromos hálózatok különbözőek a világ különböző tájain. Annyiban persze egyeznek, hogy valamennyi ország szinuszos váltóáramot használ a lakossági berendezések üzemeltetéséhez, azonban az effektív feszültség és a frekvencia országonként eltérő lehet. A két általános feszültségintervallum az Észak-Amerikára jellemző 110–127 V és az eurázsiai 220–240 V. A frekvencia 50 Hz (Európában) vagy 60 Hz lehet. A folyó áramon túl a dugaszok és aljzatok is számos variációt mutatnak.